„Bizonyos morális értékekhez és normákhoz való ragaszkodás tehát olyan előítéletnek tekinthető, amely a jó kritikus ízlésének részét képezi, és azt is kell, hogy képezze, ugyanis az ezzel ellentétes normák elfogadása „helytelen”, és „pszichológiailag lehetetlen” az ezekkel való azonosulás még a képzelőerő számára is, véli Hume.” (Puskás György írása)
„A filozófia problémákat teremt. A problémák pedig tárgyalhatósághoz, vitathatósághoz, ennyiben értékelhetőséghez vezetnek. A racionális problématermelés elsődleges ereje tehát abban rejlik, hogy normatív kontextust képes teremteni ott, ahol nélküle az nem, vagy legalábbis biztosan nem egy ilyen rendszerezett és jól argumentált formában létezne.” (Fekete Kristóf előadása)
Egy szó, mint száz, ha lenne a szürrealizmusnak címere, akkor azon bizonyára egy khiméra feszítene, alatta a következő jelmondattal: „Van valami (más)!” (Gerdesits Pál írása)
„Amennyiben a művészetet csak igazságtartalma és nevelő-iránymutató funkciója alapján ítélik meg, azzal sérül a művészet autonómiája…” (Tillmann Ármin írása)
„Ez az írás egy, a művészettörténetben bevett, többnyire elfogadott, közhelyszámba menő megállapítás körüljárására, kibontására, illusztrálására és továbbgondolására vállalkozik. A megállapítás a következő: sokan Cézanne-t tekintik a modern művészet atyjának.” (Puskás György írása)
„A nyugati művészeti intézményrendszer és szemléletmód kritikája tehát immár nem per se a művészetről szól, hanem arról a képességről, hogy a művészet mennyiben bír politikai változásokat előmozdító erővel.” (Tillmann Ármin írása)
„Az egyre olcsóbb formában is hozzáférhető képrögzítő eszközök, majd a digitális fényképezőgépek megjelenése nagy mértékben demokratizálták a fényképezés élményét, lehetőséget nyitottak arra, hogy az amatőr fotózás elterjedhessen és tömegessé válhasson. Mindez nem csak a gyorsaságot és kényelmet hozta magával, hanem a fényképezésben rejlő tudatosság csökkenését is.” (Jakó Barbara írása)
„A kultúra mibenléte folyamatosan változik a nagyközönség nyomására, amelyik már egyáltalán nem új jövevény, hanem nagyon is tapasztalt fogyasztó a művészetek területén. Ezért már nem elég úgy definiálnunk a kultúrát, mint amit egy kisebbség őriz meg a kevesek és a jövő számára (még ha az utóbbi nagyon értékes és ugyanolyan értékes is, mint egykoron). Kultúránk túllépett a szépművészetek határain, ahova a Reneszánsz művészetelméletei szorították be, és ma egyre inkább az emberi tevékenységek teljes körét felöleli.” (Seregi Tamás fordítása)
„A mai napig általános elvárás a nőktől, hogy a házasság létrejötte érdekében igyekezzenek előnytelen, akár testi, akár jellembeli vonásaikat rejtve tartani és a lehető legtetszetősebb képet közvetíteni magukról, különben „büntetésképp” könnyen férj nélkül maradhatnak.” (Covesan Dóra írása)
„Nem könnyű eligazodni egy olyan egészben, amely különböző dimenziókhoz tartozó részekből áll. És mind a természet, mind annak átformált képmása, a művészet egy ilyen egész. Nehéz átlátni egy ilyen egészet, legyen az természet vagy művészet, és még nehezebb segíteni másnak átlátni azt.”