loader image

Alapozó

Írások alapvető esztétikai kérdésekről

Sigrid Weigel: „A városok asszonyiak, és csak a győzteshez kegyesek”. A nemek topográfiája városok alapítómítoszaiban és ábrázolásaiban

„A férfialakok ábrázolása azért alkalmatlan allegorikus funkcióra, mert a férfikép vagy -test megjelenítése mindig egy konkrét személyre utal, egy férfi szubjektumra, akinek legtöbbször neve is van. Ezzel szemben a nő nem szubjektuma, hanem teste a reprezentációnak.” (Csoboth Dorka, Fűzfa Mihály, Németh Zsófia, Ocsenás Péter Bence, Tomcsányi Sára és Balogh Hanna Dorka fordítása)

Elolvasom »
2026.02.21.

Fredric Jameson: Kultúra és finánctőke

„Így a rendszert jobb, ha egyfajta vírusnak tekintjük (ami ugyan nem Arrighi metaforája), melynek fejlődése járványszerű (sőt olyan, mintha járványok elburjánzása, a járványok járványa lenne). A rendszernek saját logikája van, amely jelentősen aláássa és lerombolja a hagyományosabb vagy prekapitalista társadalmak és gazdaságok logikáját.”

Elolvasom »
2025.03.05.

Fredric Jameson: Az utópia mint módszer, avagy a jövő használati módjai

„Vagy talán fel kellene hoznunk egy másfajta tényezőt, amely a pszichológiai kondicionálást érinti: nevezetesen azt, hogy a mindenütt jelenvaló, öncélúvá vált fogyasztás úgy alakítja át a fejlett országok mindennapjait, hogy az összetett vágyak és a fogyasztás utópizmusáról azt sugallja, már elérkezett, és nem szorul további kiegészítésre.”

Elolvasom »
2025.02.26.

Földvári Ármin: Az Időtlenség stratégiái II.

„(…) tulajdonképpen az érzéki szinten belüli oszcilláció újra visszacsempészi a vibrálást és az átmeneteket az időtlenség tapasztalatába. Ha a zenei anyag ellenállását egy tudatos kompozíciós stratégia eredményeképpen a zeneszerző el is tudja nyomni, a tudat önaffektív jellege olyan „csomókat” és interferenciákat hoz létre, amik újra mozgásba hozzák az adaptáció és az az alól kibúvó tárgyiság dialektikáját, ismételten aesthesist szülve.” (Földvári Ármin írása)

Elolvasom »
2025.01.24.

Földvári Ármin: Az Időtlenség stratégiái I.

Az Időtlenség élményét írásomban nem úgy tárgyalom, mint egyfajta határtapasztalatot, ami a tudat valamelyik távoli „szélén” jelöli annak képességbeli korlátait, úgy hatva ránk, mint amikor egyes jelenségek, „melyek a fenséges tapasztalatát előidézik, nagyságuk (matematikai fenséges) és erejük (dinamikai fenséges) tekintetében korlátlanok, vagyis […] elképzelhetetlenek ”, hanem úgy, mint ami az észlelés alapstruktúrájából adódik, így atipikus mivoltában is alkalmas arra, hogy elemzésén keresztül a Tengelyi által „normálfenoméneknek” nevezett jelenségekre vonatkozó megállapításokat tehessünk. (Földvári Ármin írása)

Elolvasom »
2025.01.22.

További találatok