„Úgy gondolom, a neoavantgárdot ennek az elmaradt katarzisnak, a meg nem valósult kiteljesedésnek a hatása erőteljesen meghatározta.” (Rédey-Webb Hanna írása)
„A rossz eredete a fénykép, ugyanakkor Bernhardnál ez az eredet lappangó, elfedésével megerősített, femininnek tételezett destruktív erőként az anyát foglalja magában – a fénykép és az anya eredendő összefonódását.” (Csoboth Dorka írása)
„A mindent átható és felforgató változásban a társadalmi és individuális térérzékelés addigi viszonyai is elkerülhetetlenül meginognak, elbizonytalanodnak: … az ipar transznacionális fejlődési iránya a magán és a pub¬likus minőségeinek követhetetlen kontaminációjával a konzervatív, dialektikus térfelosztást és az ezeken nyugvó biztos társadalmi pozíciókat egyaránt ellehetetlenítette.” (Kovács Petra írása)
„A táborban a „muzulmán”-lét (mint azt korábban láthattuk) Borowski leírásában vírusként jelent meg: el tudta ragadni az embert, de szerencsés esetben ki lehetett belőle törni. Eszerint a táboron belül a muzulmán olyan „abszolút másság”, amelyet szinte semmi nem választ el a többi rabtól, a mássá, de még nem abszolút mássá kényszerített emberektől.” (Bán-Földváry Loránd írása)
„A funkcionális ember az alkalmazkodás legmagasabb fokát valósítja meg. Miközben az alkalmazkodás lehetővé tenné az önmeghatározás minimumát – az adott ember maga döntené el, hogy kihez, mihez és milyen mértékben alkalmazkodik, és ha a választott mérték elégtelennek bizonyul, újratervezésre kényszerülne, – a funkcionális ember külső erőknek való kitettsége olyan elidegenedettséget feltételez, melyben az egyén működését meghatározó erő rajta kívül helyezkedik el.” (Hegedüs Benjámin Jutas írása)
„A kritikai és szocialista realizmushoz hasonló, fentről lefelé operáló, alárendelő gesztust Lukács – minden ellentétesen hangzó dinamikus bizonygatás dacára – továbbra is osztotta a kultúra őreivel. A Hegel esztétikájában a kanti formalizmussal szemben gyakorolt kritika arra az állításra egyszerűsödik le, hogy a modern művészetben a stílus, a forma, az ábrázolásmód mértéktelenül túlértékelt…” (Az ELTE Esztétika Tanszék hallgatóinak fordítása)
Az énért küzdeni kell. Különben a más szavai telepszenek rá. A szavakért küzdeni kell, a szavakon keresztül pedig az énért. (Molnár Zsófia írása)
„Jekatyerina Pak elemzésében Benedikt önmagát a Küsz képzeteként realizálja azáltal, hogy a testét szanitéccé formálta. Meztelenre vetkőzik a rémülettől és elveszik a szavak jelentéseiben. Pak szerint Benedikt önmaga megfogalmazásának céljával keresi és olvassa elvakultan a régi könyveket…” (Kovács Eszter írása)
„A dolgozat második felében Lukács fiatalkori esszéin keresztül vizsgálom meg az esszékoncepció megvalósulását. Nem a konkrét esszék elemzésén keresztül teszem ezt, hanem Lukácsnál a forma problémája által, mely esszéinek főtémája.” (Sólyom Sára írása)
„Az első részben a teoretikus esszék és a Musil-féle esszéizmus egymás tükrében képet adnak az esszéről, annak szerepéről, működéséről, árnyalják és megvilágítják egymás fogalmait, célkitűzéseit.” (Sólyom Sára írása)