A depressziós alany olyan hely, amelynek nincsenek határai vagy falai. Immunrendszer nélkül működő, végletesen érzékeny, kitett, külső nélküli abszolút felület, síkság. Nincs szűrő, minden már azonnal itt van. (Csoboth Dorka írása)
„Az epikus színház gesztikus. Hogy hagyományos értelemben mennyire lesz költői, önmagában is kérdés. A gesztus az anyaga, feladata pedig annak célirányos felhasználása. ” (Balogh Hanna Dorka, Gyuró György, Hurtik Nóra, Kormos Kristóf Tamás, Móricz Fruzsina, Nagy Rozi, Ozsváth Angéla, Rédey-Webb Hanna és Salamon Anita Krisztina fordítása)
„Hogyan lett egy fizikatanárból Übü király? Milyen változtatásokon ment keresztül, és miket őrzött meg eredeti alakjából? Hol található az a pont, amelynél a változtatások már túlmennek a karikatúra határain, és abszurddá változnak? Azt feltételezem, hogy van egy fordulópont, ahol az Übühöz kapcsolt jelentés átalakul: egyedi személyből elvont fogalommá lesz.” (Kovács Eszter írása)
„Az előadássorozat a kortárs tragédia értelmezési lehetőségeit és határait tematizálja újító színházi formanyelvvel, eszközrendszerrel. Ahogy Deres Kornélia a Képkalapács című könyvében fogalmaz: „az egyéni hősök organikus, spórikus rendszerbe rendeződve mutatnak rá a vég nélküli osztódás, az arcnélküliség, a halhatatlanság tragédiájára.” Jelen dolgozatomban a második, a(z) #02 Avignon című részt fogom elemezni […].”(Vincze Gabriella írása)
„Véleményem szerint Castellucci ezen rendezéseiben elsősorban a gyermek az összekötő kapocs a tragédia materiális és transzcendens dimenziói között. Angyalszerű közvetítő, aki a tragédia alapjául szolgáló földi ̶ általában sötétebb, hidegebb színekkel és képekkel vizualizált ̶ világban közvetve vagy közvetlenül az anyához köthető kontextusban jelenik meg, majd a születés témaköre kapcsolja össze a természetfeletti oldallal, amely a halállal tud a legteljesebben kibontakozni.” (Kasza Nikoletta írása)
„A gyermek-jelenlét a színpadon kiszámíthatatlan, megtervezhetetlen, ahogyan az állat-jelenlét is, melyeket szintén használ előadásaiban. A Bergen című epizód például egy élő kos színpadi jelenlétével kezdődik. Az állati, valamint a gyermeki jelenlét rizikókat rejt, nagy fokú spontaneitást igényel. Castellucci azért szeret velük dolgozni, mert úgy gondolja, hogy az állatokat nem jellemzi a hibázástól való félelem, így nem tudnak olyan erőltetettek, műviek lenni, mint a színészek.” (Csikós Luca írása)
Copyright 2021. ELTE BTK esztétika tanszék