„I am coherent, mysterious, and solid.
I sit on dirt in sunlight between the live oaks.
Once I was a sun, again I will be dark.
Now I am between those great things for a while
along with other people, here in the Valley.”
“The Blue Rock Songs — From the Serpentine of Wakwaha; unsigned“
Ursula K. Le Guin: Always Coming Home
Fotók: Weber Áron / A művészek és a Longtermhandstand jóvoltából.
Ursula K. Le Guin, amerikai írónő 1985-ben megjelent Always Coming Home1 című sci-fi regényében egy természettel tökéletes összhangban élő, matrifokális társadalom képe tárul az olvasó elé. A posztapokaliptikus jövő Észak-Californiájának napsütötte völgyeit benépesítő „Kesh“ civilizációt a mű szerzőjeként jegyzett fiktív archeológus — Pandora — történetekről, népszokásokról és versekről készült feljegyzései nyomán ismerhetjük meg. A Keshek kortárs világunk technológiai vívmányait használják, velünk ellenétben azonban nem végeznek ipari léptékű termelést és nem foglalnak el újabb területeket. Vagyonuk nagyságát tárgyaik vagy ingatlanjaik helyett az adakozás gesztusában mérik. A nép költői, írói, zenészei és képzőművészei ugyan birtokolják saját alkotásaikat, de nem tekintik azokat valóban létezőnek addig a pillanatig, amíg elő nem adták, meg nem mutatták a csoport valamely más tagjának is. Utópisztikus társadalmukban a művészet mindannyiunkat összekapcsoló közösségi hozzájárulás formájában manifesztálódik — éppen úgy ahogy azt El-Hassan Róza és Lőrincz Réka holisztikus szemléletű alkotói praxisában is teszi.
A Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben megrendezett „The Ways of Being“ című kiállítás világos tereibe lépve a jelenkor szubjektív-archeológiai maradványok formájában tárul fel előttünk. Lőrincz és El-Hassan művei egytől-egyig a művészek tudattalan rétegeiből, személyes megélései közül előbukkannó, talált tárgyak. A fáradhatatlan régész szerepébe bújt alkotók sziszifuszi munkát végeznek. Szüntelenül rajzokba, szobrokba, installációkba rendezik a mindennapi létezés tapasztalatát.
A szír-magyar származású El-Hassan Róza kiállításon szereplő 2026-os ceruzarajzai az elmúlt hónapok eseményeit — többek között a Lőrincz Rékával közös baráti együttműködés élményét — , visszhangozzák. A középpontjukban látható, alkotóra jellemző sejtelmes antropomorf figurák ezúttal kellemes derűt, időtlen nyugalmat árasztanak. A rajzsorozat legösszetettebb darabja a Szembenéző című grafitvázlat, benne egy még meg nem valósult szobor ígéretével. A biológiai metszetábrát idéző alak bal oldalán a művész kézzel írott megjegyzésével a halál utáni lét örök kérdésére keresi a választ: “Vajon a test elmúlásával a tudat is és végleg feledésbe merül?” Habár a létfilozófiai krízis írott formában nem kerül feloldásra, a Szembenéző szobrának fejüregébe szánt idilli tájkép minden esetre bizakodásra adhat okot. Szándékos „befejezetlenségével” implicit módon a változás lehetőségét hangsúlyozza.
El-Hassan Róza: Szembenéző
Hasonló spirituális jelleg fedezhető fel Lőrincz Réka Gyógyító Rajzok című sorozatában, melynek kavargó sárga és rózsaszín hullámai nem csak rögzítik, hanem egyúttal javítják is a művész pillanatnyi lelkiállapotát. Lőrincz alkotómunkája mellett bioenergetikai módszerekkel kezel másokat. Praxisában e kétfajta tevékenység jóformán elválaszthatatlan egymástól. Míg meditatív alkotásaiban sokszor saját érzelmeit hozza felszínre, addig Energetikai kották-ként aposztrofált művei feljegyzések, portrék avagy térképszerű dokumentumok — egyszerre eszközei és következményei az általa nyújtott segítségadásnak. Ezek segítségével képes eligazodni az általa kezelt személyek bioenergetikai ökoszisztémájában.
Lőrincz Réka: Gyógyító rajz
A rajz mindkét alkotó számára a szubjektivitás és az intimitás terepe. Mégis fontos kiemelni, hogy személyességük ellenére munkáik egy pillanatra sem válnak apolitikussá. Hegyi Lóránd 2021-es, Drawings in the age of uncertanity2 című kötetében azzal érvelt, hogy jelenkorunk komplexitását, leghatásosabban éppen a radikális autentikusságban fogant rajz műfaja képes bemutatni. Az általa tárgyalt alkotók érzéki, egzisztenciális tapasztalataik átadásával a minket körülvevő világ bizonytalanságának egyetemes metaforáit hangsúlyozzák. El-Hassan Róza és Lőrincz Réka — habár nem szerepelnek a kötetben — sok szempontból azonosulnak az abban megjelenő alkotások radikálisan szubjektív művészeti állásfoglalásával. Azonban míg a Hegyi által kiválasztott alkotók jobbára csak közvetítik a kortárs valóság tudatalattinkon átszűrődő rémképeit, addig Lőrincz és El-Hassan jelentudatos művészeti tevékenységükkel már a jövőbe vetett hit aktualitását is hangsúlyozzák.
Lőrincz Réka: Energetikai kotta
Az alkotók világszemlélete az általuk felhasznált művészeti technikák és eszközök terén is megmutatkozik. Teszler Szonja, a tárlat kurátora elsősorban a kiállításon szereplő művek dadaista, szürrealista tendenciáit emelte ki3, nagy hangsúlyt fektetetve az automatikus gesztusokkal dolgozó Lőrincz és El-Hassan, valamint az 1930-as, 40-es évek, közép-kelet európai szürrealista nőművészei — Chez Toyen vagy Unica Zürn — közti egyezésekre. Mindazonáltal ugyanilyen jelentősek a két alkotó ökoesztétikával és környezettudatossággal kapcsolatos törekvései is. Lőrincz és El-Hassan egyaránt elutasítják az iparosított művészetpiaci termelés logikáját. Műveiket talált tárgyak és orgaikus anyagok felhasználása révén alkítják ki. El-Hassan 1999-óta fából készülő szobor-együtteseiből, most az utóbbi évek frissebb munkái kerültek bemutatásra, melyek közül a 2023 és 2026 között készült Pár című konstelláció, a kiállítás legmonumentálisabb elemeként tűnik föl. A kubista többnézőpontúsággal megformált női-férfi páros töredezettségében az egyéni és kollektív felszabadulás vágyát reprezentálja, miközben megannyi talált és újra felhasznált tárgyat egyesít magában: A művészi Breeze című kiállításból megmaradt Adobe téglák, az utazásai során talált keleti termékenység szobrok és a művek létrehozására szolgáló szobrászati eszközök egyaránt megjelennek, tovább erősítve az alkotás lezárt egység helyett folyamatként, állandóságból való kitörésként történő értelmezését.
El-Hassan Róza: Kagylós arc
A művek és művészek közti kölcsönhatások és folyamatok kapcsán különösen megkapó, a kiállításon szereplő, Lőrincz Réka által begyűjtött ammonitesz, melyre El-Hassan Róza az évmilliók során kővé dermedt élőlényt ábrázoló, Kagylós arc című energetikai portréval válaszolt. Az alkotáson megjelenő kifürkészhetetlen arc nem az animista fantázia szüleménye, a tárgy életrekeltésével az alkotó a minden természeti létezőt összekapcsoló rendszerek hálózatára hívja fel a figyelmet. A rajz szorosan kapcsolódik El-Hassan 2022-óta tartó kutatásához, melyben A. Sz. Presszman 1997-ben megjelent könyve4 alapján a különböző élőlények közötti elektromágneses jelzésátvitelt vizsgálja. Ennek a természettudományi alapokon nyugvó projektnek a paradigmatikus darabja a tárlaton szereplő Tüntetőtábla című assemblage is, amely a tiltakozások eszközeként ismert nagyalakú transzparensek formanyelvét felhasználva művészeti statementként és kutatási beszámolóként funkcionál. A mű egyértelmű figyelmeztetés, azonban paradox módon egy meghatározó központi üzenet vagy mottóe sem jelenik meg rajta. Direkt közlés helyett rusztikusan faragott állatok, könyvből kivágott szövegrészletek és rezgéshullám-ábrák segítségével tolmácsolja természetvédelmi üzenetét.
El-Hassan Róza: Tüntetőtábla
Lőrincz Réka vele szemközt kiállított, Praktikus Béke és Kemping Béke című alkotásai sok hasonlóságot mutatnak El-Hassan demonstrációs objektumával. Az előbbi kancsótestű, és sisakfejű, antropomorf installáció akár termékenységi idolként vagy a spirituális béke megőrzésének totemisztikus istennőjeként is értelmezhető, míg az utóbbi videómunkán maga Lőrincz látható, amint a termelői társadalom produktivitás-kényszerével szembe menve, éppen kertjében ül és egy százszorszéppel cigarettázik. Mindkét mű egyfajta biofil vonzalmat mutat fel, miközben humoros és meglehetősen gyakorlatias lehetőségeket prezentál egy természetközelibb életforma megvalósítására. A Praktikus Béke talált tárgyakból álló szobortestében egy kosárka hegyikristály fejti ki pozitív hatásait. Az önfeledt semmittevést propagáló videó installáció pedig madárdallal tölti meg kiállítás tereit, üde tavaszi optimizmus érzetét keltve a látogatókban.
Lőrincz Réka: Praktikus béke
Az előbbi munkák szellemiségéhez kapcsolódva Lőrincz Bőség négy keréken című kinetikus installációja szintén egyfajta joviális életfelfogást, pozitív világszemléletet sugároz magából, emellett pedig frappánsan összegzi a művész hozzájárulásként értelmezett alkotói tevékenységét. A mű alapja egy friss gyümölcsökkel és a világ megannyi pontjáról származó bankjegyekkel megpakolt távirányítós kisautó, mellyel az alkotó és a látogatók egyaránt kedvükre száguldozhatnak a kiállítás területén. A gesztus játékos humorral idézi fel az antik hagyományból ismert bőségszaru képzetét, amely kezdetektől a jólét, a termékenység szimbóluma, illetve a szerencse istennőjeként szamon tartott Fortuna attribútuma is volt. Lőrincz manifesztációs tulajdonságokkal felruházott alkotásának kulcsa éppen a címben szereplő négy kerék, illetve az ezek által nyert mobilitásban rejlik. Az alkotó által prezentált bőség nem csak a kiállítás látogathatójához, hanem voltaképp akárkihez eljuthat. Nem egy rögzített egyénhez vagy egy kiválasztott csoporthoz, hanem az egész társadalomhoz tartozik.
Lőrincz Réka – Bőség négy keréken
Réka és El-Hassan Róza művészi magatartásának legfontosabb vonása, hogy Ursula K. Le Guin-hez hasonlóan leszámol az individualista társadalom magányfetisizmusával. Erre utal a galéria utcafronti falára felfestett hatalmas „KEMPING BÉKE” felirat is, amely a kiállítás szlogenjeként egyesíti a két alkotó erőszakmentességre és spontán művészeti tevékenységre alapuló szemléletmódját. A két művész felajánlja saját privát békére tett kísérleteit, kölcsönös szolidaritásra invitálva mindazokat, aki kaphatóak rá. Művészetük így Le Guin irodalmi analógiájával élve olyanná válik, mint egy fonott kosár5, melyből mindenki kedvére vehet, és melyben az átélt élmények apró töredékei a teljesvalóság fenomenológiai tapasztalatát tartalmazzák. Az ilyen típusú művészeti praxis lényege, hogy bár folyton az aktuális „most“-ra összpontosít, átvitt értelemben folytatólagos, és magában hordozza a jövő perspektíváját. Főművek vagy grandiózus alkotások felmutatása helyett apró gesztusok rögzítésére koncentrál. El-Hassan Róza minden nap ceruzát ragad, szobraiban és rajzaiban szelíd makacssággal újra meg újra rákérdez a mindannyiunk sorsát fenyegető háborúk és természeti katasztrófák égető problémáira, míg Lőrincz Réka szüntelenül gyógyít, saját önkifejezésével is igyekszik aktívan támogatni másokat. Teszler Sonja úgy fogalmazott, hogy a „The Ways of Being” című kiállításon szereplő művek “az alkotók belső folyamatainak kifordításával alternatív közösségi létmódokat kínálnak jelen valóságunk túlélésére.”6 Ennek kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy mégis miféle jövő reményében érdemes átvészelni napjaink kíméletlen realitását? El-Hassan Róza és Lőrincz Réka többek között erre törekednek választ adni. Intuitív alkotásaik, habár tartózkodnak a ténylegesen utópisztikus képzetek bemutatásától, pár múló pillanatra mégis képesek félretolni a racionális észlelés paravánfalát, felfedve miféle napfényes békével kecsegtet egy jövőállóbb jelenfelfogás.
Ways of Being
Kiállító művészek: Lőrincz Réka El-Hassan Róza
Kurátor: Teszler Sonja
Helyszín: ICA-D
2026.03.21 – 04.30
BIBLIOGRÁFIA:
Ursula K. Le Guin: Always Coming Home, Szerk. Brian Atterbery, Author’s Expanded Edition, hardcover, Library of America, 2019.
Ursula K. Le Guin: The Carrier Bag Theory of Fiction, Cosmogenesis, 2024.
Hegyi Lóránd: Drawings in the Age of Uncertanity, Silvana Editoriale, 2021.
Teszler Szonja: The Ways of Being, kurátori szöveg. URL: https://whitehotmagazine.com/articles/ica-duna-jv-ros-hungary/7760?fbclid=PAZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQMMjU2MjgxMDQwNTU4AAGnEDtwXzNVpS4FI2bZoGJ0ddHYVnN_viAr7-6jpnPi1dkocQ3faYeO5UdZnBA_aem_TCsigwwfzebbdhQVZt-X_Q
Lábjegyzetek
- Ursula K. Le Guin: Always Coming Home, Szerk. Brian Atterbery, Author’s Expanded Edition (Library of America Ursula K. Le Guin Edition), hardcover, 2019.
- Hegyi Lóránd: Drawings in the age of uncertanity, Silvana Editoriale, 2021. 8.old.
- Teszler Szonja kurátori szövege
- A. SZ. Presszman: Elektromágneses jelzésátvitel az élővilágban, Budapest, Művűszaki Könyvkiadó, 1977.
- Ursula K. Le Guin: The Carrier Bag Theory of Fiction, Cosmogenesis, 2024.
- Teszler Szonja kurátori szöveg
