„A nyugati művészeti intézményrendszer és szemléletmód kritikája tehát immár nem per se a művészetről szól, hanem arról a képességről, hogy a művészet mennyiben bír politikai változásokat előmozdító erővel.” (Tillmann Ármin írása)
„Így a rendszert jobb, ha egyfajta vírusnak tekintjük (ami ugyan nem Arrighi metaforája), melynek fejlődése járványszerű (sőt olyan, mintha járványok elburjánzása, a járványok járványa lenne). A rendszernek saját logikája van, amely jelentősen aláássa és lerombolja a hagyományosabb vagy prekapitalista társadalmak és gazdaságok logikáját.”
„Vagy talán fel kellene hoznunk egy másfajta tényezőt, amely a pszichológiai kondicionálást érinti: nevezetesen azt, hogy a mindenütt jelenvaló, öncélúvá vált fogyasztás úgy alakítja át a fejlett országok mindennapjait, hogy az összetett vágyak és a fogyasztás utópizmusáról azt sugallja, már elérkezett, és nem szorul további kiegészítésre.”
„Az egyre olcsóbb formában is hozzáférhető képrögzítő eszközök, majd a digitális fényképezőgépek megjelenése nagy mértékben demokratizálták a fényképezés élményét, lehetőséget nyitottak arra, hogy az amatőr fotózás elterjedhessen és tömegessé válhasson. Mindez nem csak a gyorsaságot és kényelmet hozta magával, hanem a fényképezésben rejlő tudatosság csökkenését is.” (Jakó Barbara írása)
„Mind a Károlyi-forradalom, mind a kommunista hatalomátvétel leírásánál nyomatékos például, hogy maga az elbeszélő is ott volt az események forgatagában az utcákon, és a tömeggel együtt élte át a történéseket. Ugyanakkor rendre arra is nagy hangsúly kerül, hogy ő maga – a többiekkel ellentétben – a kezdetektől reflexív és kritikus módon viszonyult az eseményekhez.” (Keresztury Dorka írása)
„Az ünnep tetőpontján az embertömeg egyetlen kollektív testté olvad össze, a közösség tagjainak szinkronizálódása pedig az együttes mozgás és ének közvetítésével történik meg.” (Keresztury Dorka írása)
„A kultúra mibenléte folyamatosan változik a nagyközönség nyomására, amelyik már egyáltalán nem új jövevény, hanem nagyon is tapasztalt fogyasztó a művészetek területén. Ezért már nem elég úgy definiálnunk a kultúrát, mint amit egy kisebbség őriz meg a kevesek és a jövő számára (még ha az utóbbi nagyon értékes és ugyanolyan értékes is, mint egykoron). Kultúránk túllépett a szépművészetek határain, ahova a Reneszánsz művészetelméletei szorították be, és ma egyre inkább az emberi tevékenységek teljes körét felöleli.” (Seregi Tamás fordítása)
„Az osztrák és a magyar gondolkodók írásainak izgalmas összevetése megmutatja, hogy az egyénre fókuszáló elméletek meglátásait hogyan terjesztették ki a család, a csoport, a szervezet és a tömeg nagyobb egységeire, és ezek milyen belső ellentmondásokhoz, félreértésekhez vezettek.” (Kenderesy Anna írása)
„Ami Turnowsky beállítódásában előremutató, az a tömeg felfogásának pozitív értékelése, amely minden bizonnyal a két háború közötti munkásmozgalmi tapasztalatokból, valamint a munkások között elvégzett szociográfiai kutatásaiból táplálkozik. Azonban empirikus vizsgálatait nem köti össze társadalomkritikai tevékenységével…” (K. Horváth Zsolt írása)
„Dékány számára döntő, hogy Le Bon vagy Sighele „misztifikáló, sőt csaknem gyanússá tevő” a tömeg destruktív hajlamairól spekuláló megközelítéseit elvetve mutasson rá a szervezetlen és szervezett tömegek és csoportosulások közti hasonlóságokra és eltérésekre annak érdekében, hogy átfogó képet nyújtson a társadalomban érvényesülő különböző szerveződési szintekről és módozatokról.” (Teller Katalin írása)
Copyright 2021. ELTE BTK esztétika tanszék