Egy szó, mint száz, ha lenne a szürrealizmusnak címere, akkor azon bizonyára egy khiméra feszítene, alatta a következő jelmondattal: „Van valami (más)!” (Gerdesits Pál írása)
Az énért küzdeni kell. Különben a más szavai telepszenek rá. A szavakért küzdeni kell, a szavakon keresztül pedig az énért. (Molnár Zsófia írása)
A szerzők két történeti periódusra – az 1920-as évekre és a jelenre – összpontosítva vizsgálják a tömegábrázolást különböző magyar nyelvű szépirodalmi alkotásokban, azzal a szándékkal, hogy megállapítsák, milyen jelentések, asszociációk és attribútumok kapcsolódnak a tömeg fogalmához az egyes időszakokban.
A depressziós alany olyan hely, amelynek nincsenek határai vagy falai. Immunrendszer nélkül működő, végletesen érzékeny, kitett, külső nélküli abszolút felület, síkság. Nincs szűrő, minden már azonnal itt van. (Csoboth Dorka írása)
„Amennyiben a művészetet csak igazságtartalma és nevelő-iránymutató funkciója alapján ítélik meg, azzal sérül a művészet autonómiája…” (Tillmann Ármin írása)
„Ez az írás egy, a művészettörténetben bevett, többnyire elfogadott, közhelyszámba menő megállapítás körüljárására, kibontására, illusztrálására és továbbgondolására vállalkozik. A megállapítás a következő: sokan Cézanne-t tekintik a modern művészet atyjának.” (Puskás György írása)
„Jekatyerina Pak elemzésében Benedikt önmagát a Küsz képzeteként realizálja azáltal, hogy a testét szanitéccé formálta. Meztelenre vetkőzik a rémülettől és elveszik a szavak jelentéseiben. Pak szerint Benedikt önmaga megfogalmazásának céljával keresi és olvassa elvakultan a régi könyveket…” (Kovács Eszter írása)
„A nyugati művészeti intézményrendszer és szemléletmód kritikája tehát immár nem per se a művészetről szól, hanem arról a képességről, hogy a művészet mennyiben bír politikai változásokat előmozdító erővel.” (Tillmann Ármin írása)
„Így a rendszert jobb, ha egyfajta vírusnak tekintjük (ami ugyan nem Arrighi metaforája), melynek fejlődése járványszerű (sőt olyan, mintha járványok elburjánzása, a járványok járványa lenne). A rendszernek saját logikája van, amely jelentősen aláássa és lerombolja a hagyományosabb vagy prekapitalista társadalmak és gazdaságok logikáját.”
„Vagy talán fel kellene hoznunk egy másfajta tényezőt, amely a pszichológiai kondicionálást érinti: nevezetesen azt, hogy a mindenütt jelenvaló, öncélúvá vált fogyasztás úgy alakítja át a fejlett országok mindennapjait, hogy az összetett vágyak és a fogyasztás utópizmusáról azt sugallja, már elérkezett, és nem szorul további kiegészítésre.”
Copyright 2021. ELTE BTK esztétika tanszék