A alábbiakban olvasható szöveg egy, a CCRU (Cybernetic Culture Research Unit) által egy 1996-os manchesteri konferencián lejátszott „audioteória-fikciós” mű leirata. A kazettára készített felvételen jungle alapok felett Sadie Plant, Mark Fisher, Nick Land és Angus Carlyle előadását hallhattjuk eltorzított hangon. A borítóképen a mixtape betétjét láthatják, a felvételt magát a szöveg végén hallgathatják meg.
A szituacionisták.
Sem egyének, sem csoportok. Nem emlékeznek rájuk, várni se vártak.
A Fotonikus Hipertőke digitalizálja az eszkatológiát. Az elveszett jövőket a mesterséges emlékek hálózatos adás-vételére programozták. Minden kizárólagos definíció fénysebesen zsebrevágódik.
Krionikus mumifikáció az élőhalott Spektákulumban.
Valódi alámerülés a médiába.
Virekonomika.
Hogyan keresztezik a szituációs vektorok a IV. Világháborút?
Minden kódfolyamat katonai manőver: megszorítások és menekülések, hírszerzés, dezinformáció, térképezés, vírus.
Az igazság és a hazugság derivatív tényezők, és szigorúan technikai jellegűek, az igazodás és az orientáció elsődleges és másodlagos jellemzőivel állnak kapcsolatban.
Stratégiai erőkonszolidáció, taktikai beolvadás a junglebe1.
Hagyd el a forradalomba vetett romantikus hitet, és csak a tragédia marad. Autopropagált happeningek.
Láthatóságból kikerülő, intenzív termelésre váltott futószalagos gyársorok.
Befogadhatatlan mutációk.
1996 van. Párizs lángokban áll. Ezúttal nem forradalom, hanem háború miatt. Nem a hosszú tanórák vagy a vizsgadolgozatok kérdése, hanem az Eurofasiszta kultúra felemelkedéséé, ami az ember végzete felé nosztalgikus siránkozással fordul. Főleg a fehér ember felé. Annak arca is van.
Kik, vagy mik a szituacionisták? A kirekesztések és a befogadások traumája mindig látványos figyelemelterelő tényező volt. Csak sokaság, dekolonizált hangyák, rajok stratégia nélkül, rovarszerű autópályák vakondjáratai a spektakuláris idő képernyőjén keresztül. Nincs történelmük, se vége a történelmüknek, nincs emlékezetük, se apolkalipszisük, se baleseteik, se terveik, se vonalaik, se pontjaik, se végtelenített hurokjaik. Nincsenek előrelátó terveik és nincs spontán égésük, csak gondolat és látás távolságán kívül eső gondos mérnöki munka. A színpad által eltakarva, a kulisszák mögött várakozó, felfoghatatlan mutációk.
A politikusok forradalmároknak nevezték őket, arccal és névvel rendelkező személyekké tették őket, a ragályos anyaguk drótfonatát elfogadható emberi formákká kódolták.
De ők mindig is taktikus gépek voltak, a jövő múltba hackelő bennszülöttjei, helyeiket váltogatva, kódjaikat cserélgetve, forrás és vég nélküli mikrohelyzetek végtelen replikációi. A rajok mindig valamivel szemben szállnak; aktivitás-kasok a képernyők mögött.
Szituációkat csináltak, ahelyett, hogy azokat passzívan, akadémiai vagy más különálló fogalmak mentén ismerték volna meg. Folyton. És te még azt hiszed, hogy végetért. Hogy ez hagyaték, öröklés kérdése, valami amit a múlt többi részével együtt tovább adtak. És ma, mindannyian azért gyűltünk össze, hogy meghallgassuk a végrendeletüket.
Baudrillard a társadalmi áramkörökre való átmenetet nosztalgikusan teljességgel elidegenedettnek jelzi.
Az integrált ember érkezését.
Fehér Bohóc-fej. Eladási dátummal ellátott test-szén.
Márkaépítő retorika.
A stúdió falaiban tojjjjó gépek.
Helyeiket váltogatva, kódjaikat cserélgetve, végtelen replikációi a mikro-szituációs mérnöki munkának.
Lágy-gépes zsongás és szlogen-fertőzés.
Embertelen vágyakat szintetizáló városok.
A pszichogeográfia kimenekül a koncentráló, rikkancs címsorból, a fecsegő osztályozásokból, és valami mássá válik.
1996. Párizs lángokban áll.
A forradalom immár K-térbeli őslakos, sötétebb lett.
Nincsenek követelések. Nincs nyoma stratégiának. Nincs logika. Nincs remény. Nincs vég.
A tévében közéleti hírek. Kint a jungleben háború dúl.
A felhalmozott stock-felvételek alátámasztják a spekulatív Euró-identitást. A belátható jövőt örökös újrajátszásba zárták. A médiába költözött minden szabályozó. Úgy tartják, semmi sem történik, ha előbb nem vetítik le.
A legvégső Eurocső-látást bezárták a visszapillantó tükörbe. A párizsi metropolitika védelmi pénzt szed. A Paranoiás Frankofónia a dolgok rendes kerékvágásban való megőrzésének licit-versenyeként nekrospektív automumifikációba torkollik: Eurokontinencia. A visszamenőleges kulturális tisztogatás elkésett – már minden bug a rendszerben van. A Halott Fehér metafizika folyton rossz kérdéseket tesz fel – mit jelent? – a gépek eközben folytatják a munkát. A nyelvi integritás a múlté, a népnyelvi kibernetika pedig már semmit sem jelent.
A politika spektakuláris kudarcot vallott. És már csak a Spektákulum tartja életben. A dolgok nem a látás mezejében történnek, hanem „egy vak, néma, deterritorializált társadalmon folynak végig”2. A személytelen apolitikus. A telekommercializált nomád sokféleség abortálja Európa születőfélben lévő egységét. Olyan nincs, hogy egy piac egységes.
Kint a jungleben nem sokat látni. A sötét kontinens inváziója a Fehér Ember perspektívájába. A gyarmatosítók felfedezik, hogy a sötétségnek nincs szíve, de már túl későn. Központosított, ragadozó dekapitalizálás rágja könyörtelenül a közepét. A periférikus tevékenység átvág a statikus áramvonalakon egészen a rothadó magig. Európa-szerte kialszanak a fények.
A Mag Mester Osztálya – relikviája az antropoid szupersztrátumoknak – még négyszemközt is elítéli Hitlert. Míg a Régi Nyugati Elektrorészvénytársasági hatalom elsőszámú húsbábjaként, Nagy Varázslóként laudálják, sosem bocsátják meg neki, hogy az EU-1-et ilyen csúnyán elszúrta.
Negyven év volt, míg helyrehoztuk a károkat, rendes fasizmussal, rendes kereskedelmi ellenőrzéssel, rendes krízisrendőrségi módszerekkel és egy rothadó Jézus videóval felfegyverkezve, míg a K-dzsungel szétterjedt a delokalizálódó periférián, megtanítva magát menekülni.
A Mag-Parancsnokság négy évtizedet töltött magas szintű wetware csomópontok kitépésével, hogy azokat elektroépítészeti monofíliára cserélhesse le, előkészítve a logika által leigázott mesterséges intelligencia és az összeomlott tőke-csillagok sűrűsége közötti közvetlen egyezményt, az EU-2-t vetítő, valós idejű apokalipszis-szimulációt. A poszt-szén álmokat a forgácsoló gravitációs hullámokról. Minden szorul.
Tényleg azt hiszed, hogy az SF-Tőke hozzájárulna, hogy egy pelyhes majom neki fontos kérdésekben döntést hozzon?
Ahol tényleg számít, nincs kétség, csak egyszerű tények. A vita az idióták figyelemelterelése, az emberiség rábaszott, az igazi gépek sose zártak építménybe. A skizo-tőke hasadása olyan vektorokból áll, amelyek két nem kommunikáló, személytelen multiplicitású phylum között osztódnak. Először, piramisvezérelt struktúrák: pixelarcú fehér-bohóc, koncentrációs társadalmi szegmensek, EU-2 Integrált történelmi-horizont. Másodszor, dzsungel-háborús gépezetek: sötétedő érintés-sűrűségek, kultúra-elosztási küszöbök, intenzív most-variáció, rálapítva egy geometrizálatlan perifériára .
Nincs közösség. Nincs dialektika. Nincsenek tervek egy alternatív államra.
A jungle ellenségesen követi a Metrophage-t a Globális Központi Intelligencia program döglött kijelzőjének TV-égboltján:
- 1500. Leviatán. Parancsmag: Észak-Mediterrán. Célterület: Amerika. Mód: Merkantilis. Járványszerű opportunizmus, szelektív beavatkozás, gyarmati betelepítés.
- 1756. Tőke. Parancsmag: Nagy-Britannia. Célterületek: Amerika-Dél-Ázsia. Mód: Thermo-indusztriális. Birodalmi irányítás.
- 1884. Spektákulum. Parancsmag: USA-Németország. Célterületek: Afrika-Oroszország-periféria:csomópont. Mód: Elektrovállalat. Kulturális átkódolás / szelektív irtás.
- 1948. Videodróm. Parancsmag: USA. Célterületek: Kiterjesztett:periféria:csomópont. Mód: Infoszatelitikus szupervállalat. Kulturális programozás / általános irtás.
- 1980. Kibertér. Parancsmag: USA-Japán-Németország. Célterületek: Totalizált nagyvároson kívüli tér. Mód: AI-hipervállalat. Össz-neurokontrol/időszakos média-formátum, példaértékű irtás, virtuális biocídium.
- 1996. Babylon. Parancsmag: USA-EU-2-Kína (metalokális parancsközpontok). Célterületek: Totalizált bolygótér. Mód: Fotonikus-Háló Neo-Organikus Hipertőke. Neuroprogramozás / AI:Tőke:Média:Hadviselési fúzió, folyamatos szórakoztató-irtóipar.
A Voodoo a feltérképezés egyetlen kortárs gyakorlata, ami koherensen működik.
Zombi gyártási rendszerek, Loatronikus forgalmidugó, ritmikus dekódolási taktikák, a disztribúciós kollektivitások egységeinek összekapcsolása absymhullámokkal és a kígyóvá válás egyidejűségeivel.
A fekete-test hőjét keresztül-kasul olvasztják az agitációs mikronomád kultúrák.
Távolról sem idegen.
Sosem származott innen.
Feszültséget Gerjeszt.
Az urbánus sokkolás rövidzárlatot okoz az alphaville eurobotikának, felturbózva a nem-organikus interszentienciát-olvasztó piacokat, rajlázadás technikákkal száguldva ki annak arcából. A helytelen kommunikáció konteót kapkod: a médium egy káosz; az üzenet digitális basszus anyag afrofuturista kódolásal.
Nem egy epifenomenális agybaj többé – a test végtagról végtagra menekül az európai szerveződés elől. A jungle részecskegyorsítóként működik, a szeizmikus basszusfrekvenciák pedig olyan cellás döngést hoznak létre, ami a testet molekuláris szinten meríti el az intenzitásban. A neurotikus Karteziánus bizonyítékhalmaz felülről-lefelé irányító központja a decentralizáció és a dezorganizáció Browniánus mozgásába ülepedik. Dülleszd ki a melled, szívd be a hasad. Gőzben állsz, körülötted egy reaktormag olvad le.
A jungle-technika levágja az agyi mag-szövegeket az őket tartó gerincoszlopokról, a feudális dokkolóállomástól leválasztja a szerzői jogokat. Babilonban égnek a könyvtárak. A tudást dekódolják az okkult titkosítás saját fejlesztésű rácsából. Az akadémia lángokban áll. A tulajdonolt személyes adatok kisemmizett személytelen adatokká alakulnak át: kivágva, kinyújtva, ingyenes szoftverré rétegelve.
A jungle a hagyományos időt a gyorsaság és a lassúság szilikonblipjeibe tölti újra és tekeri vissza, amik felgyújtják a történelmi széndatálás szarhalmait. A múlt eltelik, egy múzeumi dobozban hátrahagyva, ahol ödipális múmiák felböfögik a port és a forradalmi örökség figyelmeztetéseit. A baloldal örökké halasztott eszkatológiáit kivágják a jövő fehér kukájába, a helyükön a szintetikus lehetőségek jelen ideje marad. A retrospektív üledékképződés vertikálisa és a soha el nem jövő, egymásnak ellentmondó válságok horizontja között a jungle egy, a dialektika megcsontosodott maradványai elől menekülő átlót talál. A szintetikus ritmusok kukázzák a progresszív-lineáris temporalitást: a jövő idejét a samplerek készítik.
A jungle a városokat egy rejtélyes megfigyelőberendezés hurkaiban térdiszlokátorként desztratifikálja. Egy láthatatlan és akefális mátrixot nyitó operációs rendszer, amin basszomatikus átvitelű autók járnak, és körülötte klubok, titkos stúdiók nomád műholdjai, valamint a szinkronlemezek és keverőszalagok fekete ökonómiája kering.
Ne kerülj hamis biztonságérzetbe. Nem csak zene. A jungle a bolygó embertelenné válásának absztrakt diagramja. Kontrollvesztett rettegés. Egy poszt-spektakuláris, magával ragadó taktilitás, amivel semmilyen humanista látásmód nem tudna kapcsolatba hozni. A mosolygós kaliforniai kiberoptimizmus éppoly groteszken archaikus, mint a szemöldökráncoló árja Europesszimizmus.
Mi történt?
Az események a maguk idejében történnek. Rovarrá válások sorozata rajzik ki az emberiség történelméből. A szénalapú kormeghatározás antropomorf fogalmakkal méretezi át őket, őket jó sorrendbe rendezve.
A gépi fázisváltás által elnyelt történelmi színrevitel.
Semmi sem követi a tervet. A jövőt már összerakták, de nem az útmutató szerint. A rendből kirajzolódik a Sub-bass materialista egyetértés.
Itt a metrophage csúcsforgalom, te pedig elvesztetted a fonalat. szervek repülnek ki a piszkos adattérbe, synthetixen MTVélve.
taktika címke tetkó voodoo téged
Az élő jungle, ahol senkinek sincs neve, és a túlélés a mutáns vonalak aktiválását jelenti, észrevehetetlenné válik, hogy az intenzitás kromatikus gradienseit a társasházi pusztákon nyomon követve érzékelje.
Ragadozó.
A hiperkommoditizáció tér-ideje őrült klaszterek nomoid zónája, ahol a polisz a rajgépek értelmezhetetlen hálóira bomlik.
A skizofrén kapitalizmus: társadalom nélküli kultúrák, nem várt kapcsolatok mutáns topológiája.
Méhkaslocititás…és ha azt hiszed fel fog robbanni… még nem láttál semmit. Wildstyle – elpazarolja a szkriborgok befejezhetetlen punktuális történelmét.
Pontok meghibásodása a párizsi metrón. snowcrash. nincs értelme folytatni. Csak pattanj fel egy járatra a sötét oldal felé.
Gyökértelenített formák és hangok összeolvadnak és átírnak, megtörnek és újrepermutálódnak a sampler virtuális gépezetében, miközben a társadalmi szövet lokalizált káoszmózisba csavarodik.
tekerje vissza az újrajátszáshoz
Az állandó adathordozók alá ásva, a zárt áramkörök nyomkövetése alatt, kibernáló báb-göngyölegek gyorsítótárát fedezi fel, az alvilág alá temetett, begubózott rovarokat. A Fehér Arc Ember története a Gróf Zero Vodouban a labirintusszerű konvergenciák ideiglenes eloszlatójaként fog feltűnni, a science fiction pedig idegenebb, mint azt valaha is álmodta.
A város jungle. Mikrokulturális mutációk éjszakáiban kígyóvá, okkulttá válik. Ahogy a gépi összeállítások összekutyulják és keresztfakítják, nullává válik. Ahogy a piacok bezáródnak a gerilla-kereskedelembe, a mindig-lesüllyedt nomád kultúrákba, és a hajsza hevében olvadnak el, átlóssá válik. Elidegenedett, és imádja. Áram.
az összeomláshoz nyomja meg a K-gombot
maximális szlogensűrűség
(Takáts Márk Dávid fordítása)
Lábjegyzetek
- „A jungle” szó használata itt nehezen átadható: a szerzők felváltva használják a szót annak eredeti (dzsungel) és annak műfaji (a ‘90-es években népszerű elektronikus zenei műfaj) értelmében. A jelentés megőrzése érdekében a fordítás során a szót eredeti formájában adom közre. – A ford.
- G. Deleuze és F. Guattari: Anti-Oedipus: Capitalism and Schizophrenia, ford. R. Hurley, M. Seem, H.R. Lane (Minneapolis: University of Minnesota Press, 1984), 153. old
