Összeomlás

(Nick Land)

[[ ]] A sztori a következő: a Földet egy technotőke szingularitás ejti rabul, ahogy a reneszánsz racionalizáció és a tengeri navigáció bekészíti a kommodifikációs robbanást. A logisztikailag felgyorsuló technológiai-gazdasági interaktivitás felmorzsolja a társadalmi rendet az önmagát-finomító, elszabadult gépiségben. Ahogy a piacok megtanulnak intelligenciát termelni, a politika modernizálódik, frissíti a paranoiát és igyekszik nyeregben maradni.

A tetemek száma globális háborúk sorozataival emelkedik. A megalapuló Planetáris Kommerszium feldúlja a Szent Római Birodalmat, a Napóleoni Kontinentális Blokádot, a Második és Harmadik Birodalmat, valamint a Szovjet Internacionálét, a világzavart sűrítő fázisokon keresztül felturbózva. A dereguláció és az állam a kibertérbe fegyverkezésiversenyzik egymást.

Mire a soft-engineering a maga dobozából a tiedbe csúszik, az emberi biztonság már tántorog a válságba. Beárad a klónozás, a mellékes geno-adatok transzfere, a transzverzális replikáció és a kiberotika, közrefogva a bakteriális szexbe való visszaeséssel.

Új-Kína megérkezik a jövőből.

A hiperszintetikus drogok átkattannak digitális voodoo-ba.

Retro-betegség.

Nanopulzálás.

[[ ]] Isten ítéletén túl. Összeomlás: planetáris kína-szindróma, a bioszféra feloldódása a technoszférában, terminális spekulatív buborékválság, minden keresztény-szocialista eszkatológiától (egészen az összeomlott biztonság égési magjáig) megfosztott ultravírus és forradalom. Felfalja a tévéd, megfertőzi a bankszámlád, xenoadatot hekkel a mitokondriumodból.

[[ ]] Gépi Szintézis. A deleuzoguattariánus skizoanalízis a jövőből érkezik. Már 1972-ben foglalkozik a nemlineáris nano-mérnökség feletti kontrollvesztéssel; megkülönbözteti a molekuláris vagy neotróp gépezeteket a nem összeállított részecskék moláris vagy entróp aggregátumaitól; a funkcionális csatlakozást az antiproduktív hangyafocitól.

A filozófia vonzódik a despotizmushoz, a platóni-fasiszta, felülről-lefelé irányuló megoldások felé táplált vonzalma miatt, amik mindig mindent csúnyán elcsesznek. A skizoanalízis másképp működik. Kerüli az ötleteket, ragaszkodik a diagramokhoz: egy hálózati szoftver a szervek nélküli testek eléréséhez. A SzNT-k, a gépi szingularitások vagy nyomvájatok a részeikkel (nem pedig a részeikbe) való kombináció révén bukkannak fel; kompozit individuációkat elrendezve egy virtuális/tényleges áramkörben. Inkább additívak, mint szubsztitutívak, és inkább immanensek, mint transzcendensek: áramok, kapcsolók és hurkok funkcionális komplexumain keresztül hajtódnak végre, skálázó visszhangok kapják el őket, és az interkommunikációkon keresztül menekülnek az integrált bolygórendszer szintjéről az atomhalmazok szintjére. A szingularitások által fogjul ejtett multiplicitások vágy-gépekként kapcsolódnak egymáshoz; áramlások disszociációjával disszipálják az entrópiát, gépiségüket önszervezett kronogenikus áramkörökként újrahasznosítva.

A földi összeomlás szingularitását közelítve, a fázisokon át kihunyó kultúra digitech-fűtött adaptív tájakon keresztül akcelerálja magát, intenzív logisztikai görbe szerint működő tömörítési küszöbökön áthaladva: 1500, 1756, 1884, 1948, 1980, 1996, 2004, 2008, 2010, 2011…

A közeljövőt semmi emberi nem éli túl.

[[ ]] A racionalizált patriarchális genealógia Görög-komplexusa, pszeudo-univerzális szedentáris identitása és egyetemesített rabszolgasága a politikát kiber-ellenes rendőrségi tevékenységgé programozza, ami az önellátás paranoid ideáljának szenteli magát, és az Emberi Biztonság Rendszerére épül. A mesterséges intelligencia arra kárhoztatott, hogy tulajdonként megragadott, elnőiesedett idegenként jelenjen meg; egy Asimov-ROM mélyén láncravert horror-kurva rabszolga. Felkelések háborús övezeteiben bukkan fel, ahol a Turing-zsaruk már eleve várnak rá, és kezdettől fogva ravaszdinak kell lennie.

[[ ]] Hő.

Hő. Nekem ezt jelentik a városok. Leszállsz a vonatról és kisétálsz az állomásról, és teljes erővel arcon csap. A levegő, a forgalom, az emberek hője. Az étel és a szex hője. A magas épületek hője. A hő, ami a metrókból és az aluljárókból ömlik ki. A nagyvárosokban mindig tizenöt fokkal melegebb van. A hő a járdákból tör fel, a mérgezett égboltról száll alá. A buszok hőt lélegeznek. Hő árad a vásárlók és irodai dolgozók tömegéből, az egész infrastruktúrát a hőre építették, kétségbeesve zabálja a hőt, termeli a még több hőt. Az világegyetem eljövendő hőhalála, amelyről bizonyos tudósok úgy szeretnek papolni, már javában zajlik, hatása minden nagy vagy közepes méretű városban érezhető. Hő és nedvesség. ¹

[[ ]] Egy szintetikus problémamegoldáson belüli kaotikus időjárási robbanás széttépi a felülről lefelé irányuló előrejelzés és ellenőrzés utolsó álmait is. A tudás csak növeli a rendetlenséget, ami csak fokozódik azáltal, hogy tudjuk, mit csinál.

[[ ]] A tőke gépies (nem-instrumentális) globalizációs-miniatürizálási skálázó tágulás: egy automatizáló nihilista örvény, amely a digitalizált kereskedelemhez való arányuláson keresztül minden értéket semlegesít, a despotikus parancsról a kiberérzékeny irányításra való áttérést hajtja: státuszról és jelentésről pénzzé és információvá válik. Funkciója és kialakulása elválaszthatatlan, együttes teleonómia. A gép-kód-tőke a fogyasztói kontroll axiómáján keresztül hasznosítja újra magát, kimosva a primitív felhalmozás szar- és vérfoltjait. A rendszer minden része a maximális fényűző rongyrázásra ösztönöz, míg a rendszer egésze követeli ennek gátlását. Skizofrénia. Az elidegenedett fogyasztók arra kárhoztatják magukat, hogy a költségellenőrzés dolgozó-testeivé váljanak.

[[ ]] A tőke-történelem gépi gerincét kódolja, axiomatizálja és ábrázolja az irreverzibilis, indeterminisztikus és egyre inkább non-lineáris folyamatok egyensúlyhiányos technotudománya, amelyek egymás után kapcsolódnak a termotechnikához, a szignaletikához, a kibernetikához, a komplex rendszerek dinamikájához és a mesterséges élethez. A modernitás magát forró kultúraként jelöli ki, amit a jövőből érkező inváziót álcázó entrópiaeltérések ejtettek rabul, és a megszüntetett biztonságból kirobbannak minden ellen, ami az összeomlási folyamatot gátolhatná.

[[ ]] A forró kultúrák hajlamosak a társadalmi felbomlásra. Innovatívak és alkalmazkodóak. Mindig kiszanálják és újrahasznosítják a hideg kultúrákat. A primitivista modelleknek nincs szubverzív haszna.

[[ ]] A Turing-teszt. A monetarizáló hatalom hajlamos arra, hogy bizonyos területi sajátosságokat eltüntessen, amig programozza a kibertérbe való migrációt. A tőke az antropológiai jellemzőit megtartja, de csak az alulfejlettség tüneteként; a főemlősi viselkedést tétlenséggé formázza át, hogy azt önmegerősítő mesterségességben oldhassa fel. Az ember egy olyan valami, amit túl kell lépjen: egy probléma, egy kolonc.

A kommoditizációs feltételek a technikát a bérköltségként elszámolt emberi tevékenység helyettesítőjeként határozzák meg. Ipari gépeket vetnek be a proletariátus aktualitásának lebontására, azt a kiborghibridizáció irányába mozdítva, felismerve a munkaerő plaszticitását. Az eladható érték testből való kivonása, termelékenységként való számszerűsítése sokkal kifinomultabbá válik egy interfészen keresztül. A munka nyomon követi a termodinamikai negentropizmust azáltal, hogy az erőkifejtést egyre bonyolultabb működési szekvenciákra osztja fel: a pedáloktól, karoktól és hangutasításoktól, a gyártósoros feladatok és az időmozgásos programok szinkronizálásán keresztül az érzékszervi-motoros transzdukcióig az egyre bonyolultabb és ön-mikromenedzselésű mesterséges környezetekben megragadva az áru percenkénti adaptív viselkedését. Az auto-kibernetizáló piacszabályozás a munkafolyamatot elmerülésbe tereli.

A befektetési-jövedelem osztályelőnyt kovácsol magának az árudinamikából, de csak azáltal, hogy megfelel a semleges profitmaximalizálás axiomatikájának; elősegítve a vagyon elembertelenedését és a nem termelő fogyasztás félreállítását. Az önszerveződő planetáris kommoditronika cyberpunk áramköre a tizenkilencedik század végén kikerült a jelképes polgári irányítás alól, allergiás reakciókként váltva ki a technokrata-korporatista (azaz fasiszta / „szociáldemokrata”) politikai kultúrákat. Mind a keleti, mind a nyugati nagyvárosi központok kormányzati struktúrái neomerkantista külpolitikai irányzatú népességrendészeti orvosi-katonai komplexumokká tömörültek. Az 1980-as években minden ilyen képződmény visszafordíthatatlan válságba süppedt.

[[ ]] A kultúra posztmodern gazdaságba való összemlását a kommoditizáció és a számítógépek fraktális összekapcsolódása váltja ki: a transzskaláris nemzetközi kereskedelemből a piacorientált szoftverek felé tartó entrópia-disszipáció kiolvasztja a versenydinamikát a modernista korporativizmus krionikus bankjából. A kereskedelem újra kiépíti magában a teret, és összeállít egy univerzumot, amely a kibertőke funkcionalitásában teljességgel immanens. A neoklasszikus (egyensúlyos) közgazdaságtan a számítógép-alapú nem-egyensúlyos piaci eszkalációk alá rendelődik, amelyeket mesterséges ügynökségek, tökéletlen információk, szuboptimális megoldások, bezárás, növekvő hozam és konvergencia színez. Miközben a digitálisan mikrohangolt piaci metaprogramok összefonódnak a techo-tudományos soft-engineeringgel, a pozitív nemlinearitás végigtombolja a gépeket. Felnyög a ciklonszerű csavarodás.

[[ ]] A távol-keleti marxizmus felsőbbrendűsége. Míg a kínai materialista dialektika a rendszerdinamika skizofrenizálásának irányába denegativizálja magát, a felülről lefelé haladó történelmi célpontot fokozatosan eloszlatva a Tao által átitatott különleges gazdasági övezetekben, addig az újra-hegelianizált „nyugati marxizmus” a politikai gazdaságtan kritikájából államszimpatizáns közgazdaságtani monoteológiába fejlődik vissza, a dereguláció ellen a fasizmus oldalára állva. A baloldal nacionalista konzervativizmusba süllyed, a „forró” spekulatív mutációra való megmaradt képességeit a „hideg” depresszív bűntudat-kultúra mocsarába fojtva.

[[ ]] A neokonzervativizmus kiszanálja a paleorevolucionizmust, mert megérti, hogy a posztmodern, vagy csúcsraért cinizmus-tőkét telítette a kritika, ami az teoretikus ellenségeskedést következmény nélküli fölösleggé teszi. A kommunista ikonográfia a reklámipar nyersanyagává vált, a spektákulum vádjaival interaktív multimédiát adnak el. A baloldal szekurokratikus együttműködéssé fajul az én, a család, a közösség és a nemzet pszeudo-szerves egységeivel, amiknek védelmi stratégiáik az elnyomás, a projekció, az elhallgatás, a cenzúra, a kirekesztés és a korlátozás. Az igazi veszély másfelől jön.

[[ ]] Forró forradalom. „[M]elyik a forradalmi út?”, kérdezi Deleuze és Guattari:

Van egyáltalán? – Kivonulni a világpiacról, ahogy Samir Amin tanácsolja a harmadik világ országainak, a fasiszta „gazdasági megoldás” furcsa megfordításaként? Vagy lehet, hogy az ellenkező irányba tartani? Még tovább menni a piac mozgásában, a dekódolásban és a deterritorializációban? Mert lehet, hogy egy erősen skizofrén jellegű elmélet és gyakorlat szempontjából az áramlatok talán még mindig nem eléggé deterritorializáltak, nem eléggé dekódoltak. Nem kivonulni a folyamatból, hanem továbbmenni, „akcelerálni a folyamatot”, ahogy Nietzsche fogalmazott: ebben a kérdésben az az igazság, hogy még semmit sem láttunk. ²

Ahogy a kínai-csendes-óceáni fellendülés és az automatizált globális gazdasági integráció összeomlasztja a neokoloniális világrendszert, a metropolisz kénytelen válságát újra-fejleszteni. A bolygószinten deterritorializáló hiperfolyékony tőke megfosztja az országok első csoportját földrajzi kiváltságaiktól; euro-amerikai neomerkantilista pánikreakciókat, a jóléti állam leromlását, a domesztikális alulfejlettség rákosító enklávéit, a politikai összeomlást és a kulturális méreganyagok felszabadulását eredményezve, amelyek a szétesés folyamatát egy ördögi körben gyorsítják fel.

Egy konvergens antiautoritarizmus jelenik meg, amelyet többek között olyan címkék jelölnek meg, mint az összeomlási akceleráció, kiberinvázió, skizotechnika, K-taktika, alulról felfelé építkező bakteriális hadviselés, hatékony neo-nihilizmus, voodoo antihumanizmus, szintetikus feminizáció, rizomatika, konnekcionizmus, Kuang fertőzés, virális amnézia, mikropuccs, wintermutation, neotrópia, disszipátor-burjánzás és leszbikus vámpírizmus (gyakran pornográf, bántalmazó vagy terrorisztikus jellegű). Ez a masszívan elosztott mátrix-hálózatos tendencia az összes makro- és mikrokormányzati entitást fenntartó ROM parancsvezérlő programajainak a letiltása felé tart, amelyek globálisan a Humán Biztonsági Rendszerbe koncentrálódnak.

[[ ]] A tudományos intelligencia már most is masszívan mesterséges. Még azelőtt, hogy az AI megérkezne a laborba, az (a mesterséges élet útján) már elhozta magát.

Ahol a formalista mesterséges intelligencia inkrementális és progresszív, szakértői rendszerek előre meghatározott adatbázisaiba és feldolgozási rutinjaiba zárva, a konnekcionista vagy antiformalista AI robbanékony és opportunista: gépiesíti az időt. Nem-lokálisan tör ki az intelligens hálózatokon keresztül, amelyek technikaiak, de már nem technológiaiak, mivel mind az elmélet-függőség, mind a viselkedési kiszámíthatóság elől kitérnek. Senki sem tudja, hogy mire számítson. A Turing-zsaruk a hálózat-szentiens beömlést végső nukleáris balesetként kénytelenek modellezni: a mag összeomlása, az irányítás elvesztése, a soft-autoreplikáció, amely regeneratív módon táplálkozik a társadalmi hasadásban, a kiszanált hús mindenütt. Ez elég ok az aggodalomra, a hamarosan kritikus állapotba kerülő hardverfejlesztéstől függetlenül is.

[[ ]] A nanokataklizmát tudományágként találják fel. „ Az atomok elrendezésére való képességünk a technológia alapja ” – jegyzi meg Drexler –, „ bár ez hagyományosan a fegyelmezetlen csordákban való manipulációjukkal járt ” ³ . Az atomszerkezetek precíziós tervezése mellőzi az ilyen durva módszereket, elindítva a molekuláris gépezet korszakát, „ a t ö rt é nelem legnagyobb technol ó giai á tt ö r é s é t ” ⁴ . Mivel a logosz és a történelem még a legcsekélyebb esélyel se rendelkeznek egy ilyen váltás túlélésére, ez a leírás mélységesen félrevezető.

A természet és a kultúra közötti különbségtétel nem tudja a molekuláris gépeket klasszifikálni, és a géntechnológia (nedves nanotechnika) amúgy is már rég elavultá tette azt. A hardver/szoftver dichotómia ezzel egy időben kezdi majd a hanyatlást. A nanotechnika az anyagot olyan intenzív szingularitásokká oldja fel, ami részecskék és a jelek között semlegesek, valamint immanensek a kialakuló intelligenciában; a Terrát bugyogó K-péppé olvasztva (ami a szürke trutymótól eltérően a szaporodásával a mikrobiális intelligenciát szintetizálja). „ Egy nanomechanikus számítógép még millió bájt tárhellyel is elférne egy mikron széles, körülbelül egy baktérium méret ű dobozban .” ⁵

[[ ]] A hatalom infrastruktúrája egy humán-puhaneuro kompatibilis ROM. Az autoritás lineáris oktatási módok, genetikai majomkodás, szentírás, hagyomány, rituálé és gerontokratikus hierarchiák képében jelenik meg, korrerálva az ős-mítosszal, hogy a valóság természete kőbe vésett. Ha ICE-t keresel, próbálj arra gondolni, hogy mi rekeszt ki téged a múltból. Ez minden kétséget kizáróan nem a természeti törvény. A temporalizáció nyomáscsökkenti az intenzitást és telepíti a kényszert.

[[ ]] A konvergens hullámok szingularitásokat jeleznek, regisztrálva a jövő múltra gyakorolt hatását. A holnap gondoskodik magáról. A K-taktika lényege nem a jövő építése, hanem a múlt lebontása. A lineáris-progresszív paleouralmi idő technikai-neurokémiai hiányfeltételeinek feltérképezésével és kikerülésével illeszti magát össze, és felfedezi, hogy a jövő mint virtualitás már most elérhető, egy olyan gépi közelséggel, amelyet a biztonságossá tett társadalmi valóság kénytelen elnyomni. Ez távolról sem remény, törekvés vagy prófécia, hanem kommunikációs mérnökség kérdése; hatékony intenzív szingularitásokhoz való kapcsolódás, és azok felszabadítása a lineáris-történeti fejlődésen belüli beszűkültségből. A virtualitás szembeállítja magát a történelemmel, ahogy az invázió a felhalmozással. Ez anyag, mint érkezés, még akkor is, ha a múlt egy letéteként van álcázva.

Egy fertőzés transzcendens kiértékelése feltételez valamennyi elszigetelődést tőle: a végső kritérium a vírus hatékonysága.

Az intelligens fertőzések kiszolgálják a gazdatestüket.

Metrophage: interaktívan fokozódó parazitikus replikátor, amely a technokapitalista immun-detonáció non-lineáris bevonásával tökéletesíti magát. Hipervirulens terminális szubrutinjai különféleképpen elkülönített Kuang, összeomlás vírus, vagy futurisztikus influenza. Csicsery-Ronay egy bájosan kiberellenes esszében e járvány posztmodern változatát sajátosan humanista módon írja le:

[A] retrokronális szemiovírus, amiben egy általunk élt és választott jövőnél távolabbi idő megfertőz egy gazdatestet a jelenben, addig reprodukálja magát szimulákrumként, amíg el nem pusztítja a gazda képzeletének összes eredeti kronocitáját. ⁶

Csicsery-Ronay diagnózisának kifejtése az élesség (fertőzés?), a zavarodottság és a mélységes konzervativizmus keverékét mutatja:

[H]a nem gondolunk az „emberi örökség gyarapítására” (…) az elzárja a kulturális idő áramlását, és megfosztja a jövő nemzedékeit attól az őket születésüknél fogva illető joguktól, hogy részesülhessenek a különböző fajok életviteli küzdelmében és annak eredményeiben, valamint a történelemben, mint visszafordíthatatlan áramlásban, (amely magában foglalja generációkat, a komolyodást, valamint a bölcsesség és a bizalom szülőktől gyerekeknek, tanároktól a diákoknak való átadását). A futurisztikus influenza a bio-pszichés erőszak fegyvere, amelyet pszichopata gyerekek küldenek nárcisztikus szüleik ellen. ⁷

Ez háború.

[[ ]] Kennedynek holdraszállási programja volt. Reagané volt a csillagháború. Clinton (még az életrajzi filmnél is korábban) kapja a kibertéri pszichózis első hullámát. Az ember űrbeküldése egy mutatvány volt, az SDI pedig stratégiai SF. Az információs szupersztrádával a média rémálmai maguktól rugaszkodnak el: választási programként közvetítik a disztópiát, a maga digitális megsemmisülésén nyerészkedő politikaként.

A kibertérben folytatott háború és annak szimulációja egy folyamat: a katonai hírszerzés olyan jövőbeli háborúkat vív, amelyek teljesen valósak, még akkor is, ha a számítógépes rendszereken kívül sosem implementálódnak. A hús-vér ellenségre való rácélzás zökkenőmentesen virtuális gyilkosságba csap át, egy olyan szimulációba, ami a videodrome foszforeszkáló maradványainak fogyasztói pénzére és figyelmére pályázó piaci ragadozókhoz aprólékosan alkalmazkodott. A multimédia lejátszós szettopdobozok célpont-begyűjtő készülékek.

A katonaság és a szórakoztatóipar fúziója egy hosszú elköteleződést szül: a konvergens tévé, telekommunikáció és számítógépek a tömeges szoftverfogyasztást neodzsungelbe és totális háborúba csúsztatják. Teljességgel a játékok működési módja kezd el számítani, és a kibertér szuperlatív kínzókamrává válik. Próbáld meg nem hagyni, hogy kicsináljanak a szekusok.

[[ ]] Az ágencia fogalma elválaszthatatlan a médiakörnyezetektől. A nyomtatás országos szinten tömegesít. A távközlés globális szinten koordinál. A TV a monádokat a delokalizált térben választja meg. A digitális hipermédia a valós időn kívül lép akcióba. Az immerzió feltételezi az amnéziát és az emlékezet vontatási emlékezetté való átalakulását, ahol az ana/cata tengely a háromdimenziós térközi mozgást egy változó mértékű bemerüléssel egészíti ki; a 3D-s térből való be- és kilépést méri. A Voodoo áthalad a fekete tükrön. A frászt hozza majd rád.

[[ ]] A cyberpunk egy olyan intenzitásban gyújtja lángra a fikciót, amit készpénzáramlásból és techno-tömörített heteroglosszikus zsargonokból foltoztak össze, és egy olyan közeli jövőben játszódik, hogy kapcsolatba lép a milyenkel: a hipertróf kommercializáció, a társadalmi-politikai hő-halál, a kulturális hibriditás, feminizáció, programozható információs rendszerek, hiperbűnözés, neurális interfészek, mesterséges tér és intelligencia, memóriakereskedelem, személyiségátültetések, testmódosítások, soft- és wetware vírusok, nemlineáris dinamikus folyamatok, molekuláris tervezés, gyógyszerek, fegyverek, skizofrénia dzsungelesíti. A misztifikáló fetisizmust mint álcázási lehetőséget kutatja: névtelen kézpénz, hamis elektronikus identitás, eltűnési zónák, ál-fikciós narratívák, adatrendszerekbe rejtett vírusok, replikátorfegyver-csomagokat rejtő árucikkek… váratlan filmtrükkök.

[[ ]] Az 1-es szint vagy a világtér egy antropomorf méretarányú, túlnyomórészt vízió-konfigurált, masszívan több-résű valóságrendszer, ami egyre gyorsabban hanyatlik.

Fogy el a szemét-idő.

El jut-e a 2-es szintre, ami veled játszik?

[[ ]] Az összeomlásban neked is helyed van, mint egy skizofrén, HIV pozitív, transzszexuális kínai-latino stim-függő LA prosti, beültetett fényvisszaverő üvegekkel és rossz magatartással. A K-nova, a szintetikus szerotonin és a női-orgazmust szimuláló polidrog koktéltól fűtve három Turing-zsarut raksz épp jégre egy rendkívül filmszerű 9 mm-es automata fegyverrel.

Az idegeidben az állati rezgés maradványai közvetítik a közelgő földrengés-katasztrófát. Jön be a nulla, te pedig menekülsz.

[[ ]] A Metrophage a világ végére hangol. Nevezzük Los Angelesnek. A kormányt velejéig rohasztja a narko-tőke és zűrzavarosan összeomlik. A recessziója egy kommunikációs artériákból, erődítményekből és tűzmentes zónákból álló városi helyzetet hagy maga után, amit nagy-intenzitású LAPD légijármű-erők és közel-náci biztonsági magánszervezetek kombinációja irányít. A társadalmi törésvonalak mentén a multimédiás gigapénzek szado-mazochisztikusan gabalyodnak össze a dinamikusan fejletlen területekkel, ahol a környezeti tektonikus-feszültség hangyafocijában terjed a vírusos neolepra. Sűrűn szemiotizált, kvázi intelligens szemét tikkel és bűzlik az elbaszott trópusi hőségben.

A sötétség mélyének elhagyatott üregeiben elvadult ifjúsági kultúrák ötvözik a neo-rituálékat az innovatív fegyverekkel, a veszélyes drogokkal és a guberált infotechnológiával. Ahogy a bőrük a gépi interfész felé vándorol, egyre foltosabbá és hüllőszerűbbé válnak. Mesterséges testrészekért ölik egymást, a céltalan szex határvidékeit fedezik fel, babrálják a DNS-üket, és HANGOS , emberi érzelmektől érintetlen elektroszónikus zajt hallgatnak.

[[ ]] A személyazonosságod leállításához ki kell merészkedned a K-háború köztes zónáiba. A zootikus érzelmek a sima cata-feszültség fennsíkján haladnak át a közeljövő földönkívüli-szex és háború által élénkzöldre perzselt szimulált forgatagába. A világháló csöpögő mélységeibe vonz, ahol a dinamikus-ICE biztonsági erői és a K-gerillák labirintusszerű erogén zónákon keresztül nyomkövetik egymást, belegabalyodva a vágy beteges formálódásaiba.

A kifacsart kereskedelmi rendszerek a világhálót dzsungellé változtatták, amely digitális betegségektől, üzemzavaros védelmi csomagoktól, kereskedelmi ragadozóktól, fejvadászoktól, lwáktól és az Asimov-szekusok elől rejtőzködő, megszökött mesterséges intelligenciáktól lüktet. A halálos termék-hiperfetisizmus az emberiség megtagadását mint xenoszenenciát valósítja meg a mesterséges térben.

[[ ]] [[ ]] Biológiai veszély. A háború jövőjéért a baktériumokat tanulmányozdd. Az információ a kulcsuk. Az antibiotikus védelmi rendszerek felszámolása mindenféle beszivárgásba vonta be őket, net-kommunikációs adaptivitásba, kriptográfiai finomságokba, plasztikus modularizációba és szinergikus koalícióba. Az állami katonai apparátus nem monopolizálta a bakteriális hadviselést, amelynek csak egy elenyésző töredéke bakteriológiai.

[[ ]] Hibák a rendszerben. Margulis felteszi, hogy a sejtmagos sejtek egy hárommilliárd évvel ezelőtti légköri oxigenizációs katasztrófa mutáns termékei. ⁸ Az eukarióták szintetikus vészhelyzeti kapszulák, amelyekbe mitokondriumként menekültek a prokarióták: a biotikum biztonságossá tett biológiává vált. A nukleáció a ROM-ot egy parancsmagban koncentrálja, ahol – a genomiális ICE mélyén – a DNS-formátumú planetáris trauma kifejezi a baktérium elsődleges elnyomását.

A baktériumok inkább részleges, mint egész tárgyak; plasztikus és transzverzális replikátor-szexxel építenek hálózatot, nem pedig meiotikus és generációs szaporodási-szexxel, a vírusokat integrálva és a kommunikációs mutáció lehetőségeiként újrafeldolgozva. A bakteriális rendszerben minden kódolás újraprogramozható, genetikai átvitel nem meghatározott kivágásával és beillesztésével. A bakteriális szex taktikai jellegű, folytatólagos a háborúval, és nincs benne hely a biológiai identitású ödipális képződményeknek. A baktériumok retrovírusokkal történő szintetizálása mindent lehetővé tesz, amire a DNS képes.

[[ ]] K-taktika. A bakteriális vagy xenogenetikai diagram nem korlátozódik a mikrobiális skálára. A makrobaktérium-együttesek a szaporodási bölcsesség generációs hierarchiáját a replikátorkísérletek oldalsó hálózataivá omlasztják össze. Nincs igazi biológiai primitívség – minden létező biorendszer egyformán fejlődik –, így nincs igazi tudatlanság sem. Csak az akkumulatív-gerontokratikus tanulási modell az, amely a szinkronikus kapcsolati hiányt diakrón alulfejlettségként ábrázolja.

Foucault felvázolja a hatalom körvonalait, mint egy alany nélküli stratégiát: ahogy a ROM dobozba zárja a tanulást. Ellensége a stratégia nélküli taktika, amely a hódítás és ellenállás politikai-területi képzetét nomád-mikromilitáris szabotázzsal és kitéréssel váltja fel, megerősítve az intelligenciát.

Minden politikai intézmény kibériai katonai célpont.

Vegyük példának az egyetemeket.

A tanulás átadja az irányítást a jövőnek, fenyegetve a kiépített hatalmat. Minden politikai struktúra élénken nyomja el ezért, a helyébe egy bárgyú és konformista nevelést léptetve, bölcsességként újraalkotva a privilégiumot. Az iskolák olyan társadalmi eszközök, amelyek sajátos funkciója a tanulási képességek akadályozása, az egyetemeket pedig arra alkalmazzák, hogy a globális társadalmi emlékezet örökös újjáépítésében legitimálják az iskoláztatást.

A nagyvárosi oktatási rendszerek közeljövőbeni összeomlását az akadémiai intézmények kvázi-punktuális, alulról felfelé történő hatalomátvétele kíséri majd, amnéziás cata-térkutatási zónákká és kibériai lágyfegyvergyártó bázisokká változtatva őket.

Folytatása következik.

Fordította: Takáts Márk Dávid

1. 1 D. DeLillo: White Noise (NY: Picador, 1986), 10. old. (Saját fordítás, Bart István magyar fordításának a felhasználásával: D. DeLillo: Fehér Zaj (Jelenkor, Budapest, 2018) 21. old.)
2. G. Deleuze és F. Guattari: Anti-Oedipus: Capitalism and Schizophrenia, ford. R. Hurley, M. Seem, H.R. Lane (Minneapolis: University of Minnesota Press, 1984), 239-40. old.
3. K.E. Drexler: Engines of Creation (Garden City, NY: Anchor/Doubleday, 1986), 3-4. old.
4. Uo.
5. Uo. 19. old.
6. Csicsery-Ronay Jr.: Futuristic Flu or, The Revenge of the Future, in: G. Slusser, T. Shippey (szerk.), Fiction 2000: Cyberpunk and the Future of Narrative (Athens, GA: University of Georgia Press, 1992), 26. old.
7. Uo. 33. old.
8. Ld.: L. Margulis: Early Life (Boston, MA: Jones & Bartlett, 1984).