„A szocializmus korabeli Budapesten játszódik a történet, […]ebben az időszakban „a római jog érvényesül, a drákói törvények: mindenki bűnös, amíg be nem bizonyítja, hogy ártatlan”. A regény női főszereplője több szempontból is köztes térben helyezkedik el, amely nem csupán fizikai, hanem szimbolikus értelemben is meghatározó szervező elve a műnek.” (Tóth Réka írása)
„Milyen motívumrendszer bomlik ki a törvény és törvényszerűség nyomán a történetben? Hogyan jelenik meg a törvényen belüli kirekesztettség? Szalánczky Éva szerelmét és halálát feltáró, az eseményeknek legalább részben értelmet adni akaró narrációban az előbbi kérdésekkel szorosan összekapcsolódó átmenetiség és köztesség megjelenéseit és viszonyrendszerét próbálom meg vizsgálni.” (Szabó Annamária írása)
„Milyen helyet jelöl ki egy heteronormatív társadalom nem heteroszexuális tagjai számára, és milyen mozgáslehetőséget biztosít nekik? Milyen módokon történhet meg határátlépés ezen (erőszakkal felállított és fenntartott) társadalmi korlátok esetében, és milyen megtorlással jár?”(Gyárfás Orsolya írása)
„Az előadássorozat a kortárs tragédia értelmezési lehetőségeit és határait tematizálja újító színházi formanyelvvel, eszközrendszerrel. Ahogy Deres Kornélia a Képkalapács című könyvében fogalmaz: „az egyéni hősök organikus, spórikus rendszerbe rendeződve mutatnak rá a vég nélküli osztódás, az arcnélküliség, a halhatatlanság tragédiájára.” Jelen dolgozatomban a második, a(z) #02 Avignon című részt fogom elemezni […].”(Vincze Gabriella írása)
„Véleményem szerint Castellucci ezen rendezéseiben elsősorban a gyermek az összekötő kapocs a tragédia materiális és transzcendens dimenziói között. Angyalszerű közvetítő, aki a tragédia alapjául szolgáló földi ̶ általában sötétebb, hidegebb színekkel és képekkel vizualizált ̶ világban közvetve vagy közvetlenül az anyához köthető kontextusban jelenik meg, majd a születés témaköre kapcsolja össze a természetfeletti oldallal, amely a halállal tud a legteljesebben kibontakozni.” (Kasza Nikoletta írása)
„A gyermek-jelenlét a színpadon kiszámíthatatlan, megtervezhetetlen, ahogyan az állat-jelenlét is, melyeket szintén használ előadásaiban. A Bergen című epizód például egy élő kos színpadi jelenlétével kezdődik. Az állati, valamint a gyermeki jelenlét rizikókat rejt, nagy fokú spontaneitást igényel. Castellucci azért szeret velük dolgozni, mert úgy gondolja, hogy az állatokat nem jellemzi a hibázástól való félelem, így nem tudnak olyan erőltetettek, műviek lenni, mint a színészek.” (Csikós Luca írása)