loader image
Zene

Takáts Márk Dávid: Az elidegenítés gyakorlatai az extrém metál szubkultúráiban

„Az ellenkultúra alatt esetünkben egyszerre kell fogyasztó, valamint popkultúra ellenes célokat is érteni. Az ellen-fogyasztói attitűd itt nem társul kifejezetten anti-kapitalista ideológiai programmal (a szó marxista értelmében), sokkal inkább egy, a tinédzser és kora felnőttkor lázadásának paradoxikus törvénye szerinti működésre kell gondolni, ahol az sosem lehet követendő, ami éppen aktuálisan népszerű, vagyis egy olyan zeitgeist, ami az éppen aktuális zeitgeist-al mindig kényszeresen szembegy.” (Takáts Márk Dávid írása)

Bővebben »
Interjú

Részesülni a világból. Interjú Seregi Tamással

„Ami a művészeti alapjövedelmet illeti, sajnos máig sem hallottam jobb ötletről. Közel sem old meg minden problémát, de nem is ezt az egyetlen eszközt kell használni, és nem is ígérte soha, hogy mindenre megoldást nyújt. Egy sokrétű, többfunkciós rendszerre lenne szükség, amelynek ez csak az alapját adhatná. Az évek során azonban azt vettem észre, hogy sem a társadalom egészének, sem a művészeti mező résztvevőinek nem tetszik ez az ötlet, és ha így van, akkor fölösleges erőltetni.” (Tillmann Ármin interjúja)

Bővebben »
Művészet

Rékai Márk: Egyéni kifejezésmódtól a közösségi formákig. Szubjektív beszámoló El-Hassan Róza és Lőrincz Réka „The Ways of Being” című kiállításáról

„A művészi Breeze című kiállításból megmaradt Adobe téglák, az utazásai során talált keleti termékenység szobrok és a művek létrehozására szolgáló szobrászati eszközök egyaránt megjelennek, tovább erősítve az alkotás lezárt egység helyett folyamatként, állandóságból való kitörésként történő értelmezését.” (Rékai Márk írása)

Bővebben »
Poszthumán

CCRU – Rajgépek

„1996. Babylon. Parancsmag: USA-EU-2-Kína (metalokális parancsközpontok). Célterületek: Totalizált bolygótér. Mód: Fotonikus-Háló Neo-Organikus Hipertőke. Neuroprogramozás / AI:Tőke:Média:Hadviselési fúzió, folyamatos szórakoztató-irtóipar.” (Takáts Márk Dávid fordítása)

Bővebben »
Művészet

Fekete Kristóf: Az esztétika ideológiája vagy a művészet kritikája?

„A filozófia problémákat teremt. A problémák pedig tárgyalhatósághoz, vitathatósághoz, ennyiben értékelhetőséghez vezetnek. A racionális problématermelés elsődleges ereje tehát abban rejlik, hogy normatív kontextust képes teremteni ott, ahol nélküle az nem, vagy legalábbis biztosan nem egy ilyen rendszerezett és jól argumentált formában létezne.” (Fekete Kristóf előadása)

Bővebben »
Irodalom

Kovács Petra: Átmenet az eklektika és utópia között. A tulajdonságok nélküli ember belső terei

„A mindent átható és felforgató változásban a társadalmi és individuális térérzékelés addigi viszonyai is elkerülhetetlenül meginognak, elbizonytalanodnak: … az ipar transznacionális fejlődési iránya a magán és a pub¬likus minőségeinek követhetetlen kontaminációjával a konzervatív, dialektikus térfelosztást és az ezeken nyugvó biztos társadalmi pozíciókat egyaránt ellehetetlenítette.” (Kovács Petra írása)

Bővebben »
Irodalom

Bán-Földváry Loránd: A posztkoloniális állapot. Ontologikus elidegenítés Tadeusz Borowski Kővilág című kötetében

„A táborban a „muzulmán”-lét (mint azt korábban láthattuk) Borowski leírásában vírusként jelent meg: el tudta ragadni az embert, de szerencsés esetben ki lehetett belőle törni. Eszerint a táboron belül a muzulmán olyan „abszolút másság”, amelyet szinte semmi nem választ el a többi rabtól, a mássá, de még nem abszolút mássá kényszerített emberektől.” (Bán-Földváry Loránd írása)

Bővebben »
Irodalom

Hegedüs Benjámin Jutas: Thomas Bernhard és a funkcionális ember. A pince egy lehetséges olvasatáról

„A funkcionális ember az alkalmazkodás legmagasabb fokát valósítja meg. Miközben az alkalmazkodás lehetővé tenné az önmeghatározás minimumát – az adott ember maga döntené el, hogy kihez, mihez és milyen mértékben alkalmazkodik, és ha a választott mérték elégtelennek bizonyul, újratervezésre kényszerülne, – a funkcionális ember külső erőknek való kitettsége olyan elidegenedettséget feltételez, melyben az egyén működését meghatározó erő rajta kívül helyezkedik el.” (Hegedüs Benjámin Jutas írása)

Bővebben »
Irodalom

Theodor W. Adorno: Kizsarolt megbékélés. Lukács György A félreértett realizmus című művéhez

„A kritikai és szocialista realizmushoz hasonló, fentről lefelé operáló, alárendelő gesztust Lukács – minden ellentétesen hangzó dinamikus bizonygatás dacára – továbbra is osztotta a kultúra őreivel. A Hegel esztétikájában a kanti formalizmussal szemben gyakorolt kritika arra az állításra egyszerűsödik le, hogy a modern művészetben a stílus, a forma, az ábrázolásmód mértéktelenül túlértékelt…” (Az ELTE Esztétika Tanszék hallgatóinak fordítása)

Bővebben »