„Ez az írás egy, a művészettörténetben bevett, többnyire elfogadott, közhelyszámba menő megállapítás körüljárására, kibontására, illusztrálására és továbbgondolására vállalkozik. A megállapítás a következő: sokan Cézanne-t tekintik a modern művészet atyjának.” (Puskás György írása)
„Jekatyerina Pak elemzésében Benedikt önmagát a Küsz képzeteként realizálja azáltal, hogy a testét szanitéccé formálta. Meztelenre vetkőzik a rémülettől és elveszik a szavak jelentéseiben. Pak szerint Benedikt önmaga megfogalmazásának céljával keresi és olvassa elvakultan a régi könyveket…” (Kovács Eszter írása)
„A nyugati művészeti intézményrendszer és szemléletmód kritikája tehát immár nem per se a művészetről szól, hanem arról a képességről, hogy a művészet mennyiben bír politikai változásokat előmozdító erővel.” (Tillmann Ármin írása)
„Így a rendszert jobb, ha egyfajta vírusnak tekintjük (ami ugyan nem Arrighi metaforája), melynek fejlődése járványszerű (sőt olyan, mintha járványok elburjánzása, a járványok járványa lenne). A rendszernek saját logikája van, amely jelentősen aláássa és lerombolja a hagyományosabb vagy prekapitalista társadalmak és gazdaságok logikáját.”
„Vagy talán fel kellene hoznunk egy másfajta tényezőt, amely a pszichológiai kondicionálást érinti: nevezetesen azt, hogy a mindenütt jelenvaló, öncélúvá vált fogyasztás úgy alakítja át a fejlett országok mindennapjait, hogy az összetett vágyak és a fogyasztás utópizmusáról azt sugallja, már elérkezett, és nem szorul további kiegészítésre.”
„Az egyre olcsóbb formában is hozzáférhető képrögzítő eszközök, majd a digitális fényképezőgépek megjelenése nagy mértékben demokratizálták a fényképezés élményét, lehetőséget nyitottak arra, hogy az amatőr fotózás elterjedhessen és tömegessé válhasson. Mindez nem csak a gyorsaságot és kényelmet hozta magával, hanem a fényképezésben rejlő tudatosság csökkenését is.” (Jakó Barbara írása)
„Mind a Károlyi-forradalom, mind a kommunista hatalomátvétel leírásánál nyomatékos például, hogy maga az elbeszélő is ott volt az események forgatagában az utcákon, és a tömeggel együtt élte át a történéseket. Ugyanakkor rendre arra is nagy hangsúly kerül, hogy ő maga – a többiekkel ellentétben – a kezdetektől reflexív és kritikus módon viszonyult az eseményekhez.” (Keresztury Dorka írása)
„Az ünnep tetőpontján az embertömeg egyetlen kollektív testté olvad össze, a közösség tagjainak szinkronizálódása pedig az együttes mozgás és ének közvetítésével történik meg.” (Keresztury Dorka írása)
„A kultúra mibenléte folyamatosan változik a nagyközönség nyomására, amelyik már egyáltalán nem új jövevény, hanem nagyon is tapasztalt fogyasztó a művészetek területén. Ezért már nem elég úgy definiálnunk a kultúrát, mint amit egy kisebbség őriz meg a kevesek és a jövő számára (még ha az utóbbi nagyon értékes és ugyanolyan értékes is, mint egykoron). Kultúránk túllépett a szépművészetek határain, ahova a Reneszánsz művészetelméletei szorították be, és ma egyre inkább az emberi tevékenységek teljes körét felöleli.” (Seregi Tamás fordítása)
Copyright 2021. ELTE BTK esztétika tanszék