loader image
Irodalom

Rédey-Webb Hanna: A magyarországi neoavantgárd irodalom és kultúra kölcsönhatásai

„A határok elmosása azonban mindig kulturális feszültséggel jár, mely különösen az avantgárd esetében ellenállást kelt. „A nyárspolgári kérdést – zene ez még egyáltalán? – a mai avantgárd szaván fogja. Nem egyszer olyan zenével válaszol rá, amely valójában nem akar többé zene lenni.” A 20. század folyamán ezt a kirojtosodási folyamatot Adorno többek között a művészet önfelszámolási kísérleteként látja. A műalkotás értelemvesztése, annak technikai sajátosságaival együtt olyan kulminálódó feszültséget eredményezett az avantgárdban, amely valamilyen eseményt – legyen az apokalipszis vagy utópia – követelt. A művészetek önmaguk felszámolására készülve épp az ellenkezőjét érték el, hiszen a felszámolás is műalkotást eredményez. A csúcspont pedig, melyre előkészítették a terepet, elmaradt. Úgy gondolom, a neoavantgárdot ennek az elmaradt katarzisnak, a meg nem valósult kiteljesedésnek a hatása erőteljesen meghatározta.” (Rédey-Webb Hanna írása)

Bővebben »
Poszthumán

CCRU – Rajgépek

„1996. Babylon. Parancsmag: USA-EU-2-Kína (metalokális parancsközpontok). Célterületek: Totalizált bolygótér. Mód: Fotonikus-Háló Neo-Organikus Hipertőke. Neuroprogramozás / AI:Tőke:Média:Hadviselési fúzió, folyamatos szórakoztató-irtóipar.” (Takáts Márk Dávid fordítása)

Bővebben »
Művészet

Fekete Kristóf: Az esztétika ideológiája vagy a művészet kritikája?

„A filozófia problémákat teremt. A problémák pedig tárgyalhatósághoz, vitathatósághoz, ennyiben értékelhetőséghez vezetnek. A racionális problématermelés elsődleges ereje tehát abban rejlik, hogy normatív kontextust képes teremteni ott, ahol nélküle az nem, vagy legalábbis biztosan nem egy ilyen rendszerezett és jól argumentált formában létezne.” (Fekete Kristóf előadása)

Bővebben »
Irodalom

Kovács Petra: Átmenet az eklektika és utópia között. A tulajdonságok nélküli ember belső terei

„A mindent átható és felforgató változásban a társadalmi és individuális térérzékelés addigi viszonyai is elkerülhetetlenül meginognak, elbizonytalanodnak: … az ipar transznacionális fejlődési iránya a magán és a pub¬likus minőségeinek követhetetlen kontaminációjával a konzervatív, dialektikus térfelosztást és az ezeken nyugvó biztos társadalmi pozíciókat egyaránt ellehetetlenítette.” (Kovács Petra írása)

Bővebben »
Irodalom

Bán-Földváry Loránd: A posztkoloniális állapot. Ontologikus elidegenítés Tadeusz Borowski Kővilág című kötetében

„A táborban a „muzulmán”-lét (mint azt korábban láthattuk) Borowski leírásában vírusként jelent meg: el tudta ragadni az embert, de szerencsés esetben ki lehetett belőle törni. Eszerint a táboron belül a muzulmán olyan „abszolút másság”, amelyet szinte semmi nem választ el a többi rabtól, a mássá, de még nem abszolút mássá kényszerített emberektől.” (Bán-Földváry Loránd írása)

Bővebben »
Irodalom

Hegedüs Benjámin Jutas: Thomas Bernhard és a funkcionális ember. A pince egy lehetséges olvasatáról

„A funkcionális ember az alkalmazkodás legmagasabb fokát valósítja meg. Miközben az alkalmazkodás lehetővé tenné az önmeghatározás minimumát – az adott ember maga döntené el, hogy kihez, mihez és milyen mértékben alkalmazkodik, és ha a választott mérték elégtelennek bizonyul, újratervezésre kényszerülne, – a funkcionális ember külső erőknek való kitettsége olyan elidegenedettséget feltételez, melyben az egyén működését meghatározó erő rajta kívül helyezkedik el.” (Hegedüs Benjámin Jutas írása)

Bővebben »
Irodalom

Theodor W. Adorno: Kizsarolt megbékélés. Lukács György A félreértett realizmus című művéhez

„A kritikai és szocialista realizmushoz hasonló, fentről lefelé operáló, alárendelő gesztust Lukács – minden ellentétesen hangzó dinamikus bizonygatás dacára – továbbra is osztotta a kultúra őreivel. A Hegel esztétikájában a kanti formalizmussal szemben gyakorolt kritika arra az állításra egyszerűsödik le, hogy a modern művészetben a stílus, a forma, az ábrázolásmód mértéktelenül túlértékelt…” (Az ELTE Esztétika Tanszék hallgatóinak fordítása)

Bővebben »