A válogatás három különböző magyar szerzőnek a 20. század első harmadában megjelent társadalomlélektani és -tudományos írásaira fókuszál, amelyek az egyén, a csoport és a tömeg viszonyának és mibenlétének kérdését tárgyalják. Közös ezekben, hogy egyértelműen táplálkoznak azokból a századforduló környékén megjelent, átfogó igényű nemzetközi munkákból, amelyek az ember sokaságbeli viselkedéséről és a tömeg tulajdonságairól értekeznek. Népszerűsége és megkerülhetetlensége okán ezek közül is kiemelkedik Gustave Le Bon 1895-ös A tömegek lélektana című kötete, amely számos, a tömeg jelenségével kapcsolatos negatív jelentéstulajdonítást és képzettársítást alapozott meg és terjesztett el. Ennek gondolatisága ismerhető fel Turnowsky Sándor jogász és közíró 1919-es Antidemokrácia című írásában, amelyben a szerző egy politikai kérdés, a teljes népképviselet vonatkozásában fejti ki – igencsak leértékelő – véleményét a társadalom jelentős részét kitevő tömegről. K. Horváth Zsolt kommentárjában megmutatja, hogy Le Bon mely meglátásai, illetve metaforái és hasonlatai köszönnek vissza a szövegben, és hogy a marosvásárhelyi származású gondolkodó hogyan árnyalta ezeket későbbi A tömeg és természete (1930) című írásában. Árnyaltabb képet vázolnak fel a tömegről Dékány István szociológiai tárgyú munkái, amelyekben számos különböző tudományterület és elméletíró kapcsolódik egymással. Ezáltal Dékány lényeges szerepet tölt be a nemzetközi szociológiai és tömeglélektani munkák magyar befogadástörténetében, amelyek gondolatait és nézőpontját nem integrálja kritika nélkül a saját elméletébe. Teller Katalin írásában Dékány tudományközvetítő szerepe mellett azt is megvilágítja, hogy a szerző hogyan gondolkodott a tömegtársadalmat alkotó különböző egységek, csoportosulások mibenlétéről. Bagdi Sára szövege Braun Soma Társadalomlélektan című 1935-ös kötetének vonatkozásában elemzi a freudo-marxista Alfred Adlerhez kapcsolódó individuálpszichológia szociáldemokrata recepcióját, különös tekintettel annak problematikus részleteire és vakfoltjaira. Az osztrák és a magyar gondolkodók írásainak izgalmas összevetése megmutatja, hogy az egyénre fókuszáló elméletek meglátásait hogyan terjesztették ki a család, a csoport, a szervezet és a tömeg nagyobb egységeire, és ezek milyen belső ellentmondásokhoz, félreértésekhez vezettek.
A K 137650 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a KULT_K pályázati program finanszírozásában valósul meg.
