loader image

Bagdi Sára: Individuálpszichológia, csoportkohézió és szakszervezetiség. Braun Soma a társadalomlélektanról

Elemzésemben Braun Soma 1935-ös, Társadalomlélektan című könyvének kontextusában tárgyalom a freudo-marxista Alfred Adler nevéhez kötődő individuálpszichológia szociáldemokrata recepciójának belső ellentmondásait, amelyek részben a szervezettséghez és a tömegességhez kapcsolt képzetek között húzódó törésvonalakra vezethetők vissza. Braun nem rendelkezett pszichológia képzettséggel, és kötete a tömeglélektanról szóló szakmai diskurzus perifériáján helyezkedett el, viszont érdemi információkkal szolgál arról, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot (MSZDP) érintő szervezeti kihívások – különösen a munkásmozgalom azon tagjainak felemás integrációja, akik nem a szakképzett férfi munkaerőhöz tartoztak – miként hatottak vissza az MSZDP-n belül megjelenő Adler-értelmezésekre. 1

Alfred Adler, az individuálpszichológia alapítója, amellett érvelt, hogy a társadalmi kohéziót biztosító közösségi érzés (Gemeinsinn) szorosan összefügg az egyénben megszülető egészséges önbecsüléssel, ezért a gyerekkorban szerzett pozitív megerősítés közvetlenül kihat az egyén és az össztársadalom viszonyára is. 2 Az individuálpszichológia első részletes, magyar nyelvű ismertetőjében Kulcsár István ezt a következőképen foglalja össze:

„A gyerek fejlődése folyamán kialakul a közösséghez való viszonya eleinte gyengédség-szükséglet alakjában. Ebből fejlődik a szeretet, amely a közösségi érzés specifikus megnyilatkozása. Szüleivel, testvéreivel való viszonyában fix sémákat keres, amelyeket begyakorol. Elhelyezkedik, ahogy tud a családon túli közösségben is.”3

Adler a húszas években szorosan együttműködött az osztrák szociáldemokrata párttal és a bécsi városvezetéssel; a bécsi Pedagógiai Intézet előadójaként dolgozott, és 1920-ban kinevezték az első bécsi gyermekpszichológiai klinika igazgatójának. 4 Magyarországon az MSZDP szűkös forrásai nem tették lehetővé olyan szociáldemokrata intézményrendszer kialakulását, amely érdemben elősegítette volna párton belül a tömegpszichológia és az individuálpszichológia elméleteinek átvételét, a húszas években az utóbbi csak elvétve jelent meg a párt hivatalos lapjaiban. A Népszava cikkeiben Bresztovszky Ede, a Népszava szerkesztője a közösségi érzés adleri koncepcióját az MSZDP saját tagságának ellenőrzésével és integrálásával folytatott küzdelmének viszonyában értelmezte, és ekkor kerültek elő először azon kulcsfogalmak is, amelyek Braun narratíváját is meghatározták. Bresztovszky 1927-ben, amikor Adler kiadta Menschenkenntnis (magyar fordításban: Emberismeret ) című kötetét, beszámolt az éves individuálpszichológiai kongresszusról is, és interjút készített a szintén freudo-marxista Otto Rühlével is. Az interjúban Rühle a közoktatásról beszél, de a szovjet és osztrák reformpedagógiákat egyaránt meghatározó munkaiskola-programok megszokott formuláival (csoportmunka, kollektív problémamegoldás) ellentétben a nevelés legnagyobb kihívását a „kisebbrendűségi érzést kiváltó helyzetek kiküszöbölésében” látja, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tanároknak erősíteniük kell a gyerekek közösség iránti felelősségérzetét is. Ennek megfelelően az interjú végkövetkeztetése, hogy a neurotikus munkásosztálybeli felnőtteket nem kizárólag individuumokként kell kezelni, hanem lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy a mozgalmon belül, a közös osztályharcban szerezzenek kollektív tapasztalatokat. 5

Ahogy a gazdasági világválság elmélyülésével a munkásosztály elkötelezése és a tagság kontrollja egye nagyobb kihívást jelentett a pártnak, megnőtt a családban történő mozgalmi szocializáció jelentősége. A szocialista anya feladata ezen megközelítés szerint, hogy gyermekének érzelmi biztonságot és egészséges önbecsülést nyújtson, továbbá ő lesz a felelős a gyermek beilleszkedéséért a társadalom szélesebb közösségébe. A szocialista anya ezen koncepcióját Takács Mária vezette be az MSZDP nőket célzó fórumaiba. Takács rendszeresen tartott előadásokat az anyaságról és az individuálpszichológiáról a szakszervezetek közösségi termeiben. Lefordította Erwin Wexberg individuálpszichológus és Adler-tanítvány gyermeknevelésről szóló könyvét,6 és szerkesztett egy Házasság és Kultúra című folyóiratot is, amely nyíltan tárgyalta a nemi élet egészségügyi és érzelmi vonatkozásait. Takács máig fennmaradt gyermeknevelésről szóló jegyzeteiben részletesen elemzi a szülők (elsősorban az anya) felelősségét a gyerek „közösségre szoktatásában”. Több fejezetben hangsúlyozza az egészséges önkontroll, önállóság és önbizalom megszerzésének szükségességét, és kiemeli a szexuális nevelés fontosságát is. 7 

A gyermeknevelés adleri elveit viszont nem Takács és nem a szociáldemokrata mozgalom vezette be a szélesebb magyar nyilvánosságba. Az individuálpszichológia baloldali recepciója elsősorban Székely Béla és Kulcsár István nevéhez kötődik, akik 1935 és 1936 között közösen szerkesztették az Emberismeret című folyóiratot, és egy különszámot is dedikáltak tömeglélektan témájának. Kulcsár és Székely az illegális Kommunista Párt holdudvarában tevékenykedett, és szemben a szociáldemokrata társadalompolitika intézmény-fókuszú megoldásaival, a nőkérdést és a gyermeknevelést általános strukturális egyenlőtlenségek, a megfizethető lakhatás, az abortuszhoz való jog, a prostitúció tilalma és a gyermeknevelés kollektivizálása felől értelmezték, így a szociáldemokratákhoz képest jelentősen kisebb hangsúlyt fektettek az egyéni konzultációkat kínáló és a felvilágosító munkát végző intézményekre.

Annak ellenére, hogy Adlernél az individuálpszichológia tömegekre vonatkozó meglátásai közvetlenül összekapcsolódnak a gyermeknevelés kérdéseivel, és ezzel együtt az anya társadalmi szerepével, a szociáldemokrata diskurzusban a nőkérdés nem szervesült a politika általánosabb szervezeti kérdéseivel. Az MSZDP meghatározó értelmiségi szereplői visszafogott érdeklődést mutattak Adler iránt mindaddig, amíg a fasizmus nem kezdett el látványosan terjedni a régióban, és a Korunk , valamint az Emberismeret körül tömörülő fiatal, kommunista értelmiségi kör nem kezdte el egyre több cikkben tematizálni a tömeglélektan mozgalmi jelentőségét. A tömeglélektan tradicionális szociáldemokrata diskurzusba való beemelését Braun Soma vállalta magára a harmincas évek közepén. Braun, aki átfogó felnőttképzési programot vezetett a Vasas Szakszervezet központjában, 1933-ban és 1934-ben előadássorozatot tartott a tömegpszichológiáról, 1935-ben pedig ugyanebben a témában kiadott egy ismeretterjesztő kötetet, amelyben az emberi pszichológia történelmileg konstruált jellegét hangsúlyozza. A szerző Adler elveit a hagyományos szakszervezetek munkaalapú kollektivizmusával ötvözi, viszont jórészt ignorálja az adleri individuálpszichológia olyan aspektusait, amelyek a mozgalmon belüli szocializációval szemben a családban történő nevelésre és az anya-gyermek kapcsolatra vonatkoznak.

Braun tömegpszichológiáról szóló kötete nem minden előzmény nélkül került kiadásra. 1914-ben végzett magyar-latin szakos tanárként, képzése alatt Németországban hallgatott archeológiát. A Tanácsköztársaság idején a ceglédi állami főgimnáziumban tanított, majd a Szociáldemokrata Párt oktatási osztályát vezette. A párt elismert és sikeres előadója volt, rendszeresen tartott munkáselőadásokat az MSZDP különböző intézményeiben. Ezeken az alkalmakon többek között Freud Totem és tabu járól, a modern törzsi kultúrákról és a darwini evolúcióról 8 beszélt a közönségnek . Mivel szorosan együttműködött a szakszervezetekkel, és hallgatósága főként szervezett férfi munkásokból állt, oktatási anyagai a szakszervezetek általános szemléletét követték. A primitív kultúra. Bevezetés az ősemberrel foglalkozó tudományba című könyve a Népszava-könyvkereskedés kiadásában jelent meg 1924-ben. Braun általános ismeretterjesztő olvasmánynak szánta a kötetet, amely 250 oldalon keresztül tárgyalja az őstörténet különböző területeit: a történet előtti ember környezetét, testi formáját , technikai kultúráját, lakóhelyét, nyelvét, vallását, társadalmi életét. A kötet, hasonlóan az 1935-ös Tömeglélektan hoz, részletesen foglalkozik a csoportkohézió történetiségével. Braun 1924-es könyve a marxista antropológiák széleskörű ismeretéről tesz bizonyságot. Forrásai között megtaláljuk Friedrich Engels A család, a magántulajdon és az állam eredete című munkáját és Heinrich Cunow marxista vallástörténetét. Braun a történeti materializmus elveit követve mutatja be az őskori kultúrák legkülönbözőbb területeit, az őskori jelenségeket pedig egyszerű példákkal és kortárs párhuzamokkal szemlélteti, hogy megfoghatóvá tegye könyve tárgyát. A szerző antropológiája abból indul ki, hogy nincs biológiai értelemben vett különbség a törzsi közösségekben élő és a modern ember között: „A kultúrember szervezete, a testében lejátszódó mechanikai és kémiai folyamatok ugyanolyanok, mint a primitív embereké.”9

Braun annyiban mégis differenciál fejlett és fejletlen közösségek között, hogy a munkamorál és a munkáról alkotott fogalmiság alapján ítéli meg az emberiség történetének különböző szakaszait:

A kultúra legfőbb vonása így a munka, szervezett emberi munka az ember legfontosabbnak vett szükségletei kielégítésére. A kultúra legalacsonyabb fokán élő népek lusta népek, kevesebbet dolgoznak, munkájuk tartalma és formája inkább játék, beérik az egyéni táplálékkereséssel és csak a jelenre koncentrálnak. Ebből következik, hogy munkájukból hiányzik a folytonosság, az előző generációk műveivel való szoros, tudatos kapcsolat, tervszerű továbbvitele az elődök által megkezdetteknek, röviden a kultúra további legfőbb jegye, a fejlődés , csak igen kezdetleges náluk. 10 

Braun narratívájában a modern munkásság szervezett közössége tölti be a domináns kultúra szerepét, amelyhez képest a „primitív” népek fejletlennek, a munkamorál szempontjából elmaradottnak tekinthetők. Ez a munkamorál-fókuszú fejlődéstörténet nem járt együtt egyértelműen rasszizáló vagy etnicizáló implikációkkal, ugyanis Braun az emberiség jelenkori nagyközösségében semmilyen fejlettségbeli különbséget nem tételez az egyes rasszok között. Ennek ellenére, amikor összehasonlítja az őskori, törzsi kultúrákat a modern munkásosztállyal, olyan előfeltevések alapján teszi ezt, amelyek csak az utóbbi csoport szempontjából jelentésteljesek, és ez az egyenlőtlen összehasonlítás szükségszerűen alacsonyabb rendűnek állítja be a halász-vadász törzsi népeket a modern munkásosztályhoz képest.

A munkaszervezés és képzettség társadalmi jelentősége az 1935-ös kötetben is kiemelt szerepet kap. Braun nem említi Adler nevét, a könyv viszont az individuálpszichológia belső logikáját követi. Amikor Braun az elsődleges emberi ösztönöket tárgyalja, az „önbecsüléssel” kezdi, és a könyv narratívája a „közösségi érzés” társadalmi előfeltételei és történeti alakulása körül forog. A szakmunkások produktív munkája a társadalmi kohézió fontos tényezőjeként jelenik meg itt is. Braun amellett érvel, hogy egy kollektív társadalomban nem szabad alábecsülni az egyéni képességek és szakértelem elismerésének fontosságát, mivel társas életünk központi motivációja az önbecsülésünk megőrzése, vagyis az a belső igény, hogy minél értékesebbnek tűnjünk a közösség és a társadalom egészének tekintetében. Továbbá Braun amellett, hogy a kollektív életet közvetlenül a szakmunka egyéni tapasztalatából vezeti le, egy olyan társadalomtörténeti értelmezést is javasol, amelyben a „közösségi érzés” legmagasabb formája a jelenkori kontextusban a szakszervezeti öntudattal lenne egyenlő. 11 Mivel a vezető ipari szektorok szakszervezetei a korszakban szinte kizárólag férfikollektívának számítottak, Braun a modern szakszervezeteket közvetlenül azokból a primitív férfiszövetségekből eredezteti, amelyekbe egy törzs férfi tagjai a felnőtté érés pillanatában léphettek be.12

Az individuálpszichológia ilyen, sokszor leegyszerűsítő ráolvasása a szakszervezeti kultúrára – sematikus megoldásai ellenére – jól tükrözi, hogy a magyar szociáldemokrata mozgalmon belül éles törés húzódott a hagyományos szakszervezeti politikák és a reproduktív munkát, valamint nőmunkát tematizáló kezdeményezések között. Annak ellenére, hogy MSZDP-közeli szakemberek, különösen Takács Mária, aktívan dolgoztak az adleri elméletek reproduktív munkára vonatkozó megállapításainak integrálásán, az MSZDP hagyományos, szakszervezeti szárnya nem inkorporálta ezeket az elméleteket. Ugyanakkor a mozgalom ifjúsági szervezetihez szorosabb szálakkal kötődő illegális Kommunista Párttal együttműködő értelmiségnek sikerült az individuálpszichológiát mint reproduktív munkát és a mozgalomban végzett közösségi munkát egyformán magába foglaló elméletet átemelni a magyar diskurzusba. Végül Székely Béla írta meg az adleri gyermeknevelési elvek első, átfogó, magyar nyelvű újragondolását: A te gyereked című könyve 1934-ben jelent meg, és a Kulcsár és Székely szerkesztette Emberismeret 1936-os különszámában ugyanezen szerzők ütköztették az individuálpszichológia állításait Gustave Le Bon tradicionalista és Wilhelm Reich freudo-marxista tömegpszichológiájával. 

A K 137650 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a KULT_K pályázati program finanszírozásában valósul meg.

Lábjegyzetek

  1. A szöveg a szerző Csányi Gergellyel közös munkája során készült.
  2. Alfred Adler: The Education of Children. Chicago, Gateway, 1930.
  3. Kulcsár István: Bevezetés az individuálpszichológiába. Budapest, Magyar Individuálpszichológiai Egyesület, 1934, 70. o.
  4. Adler munkásságáról bővebben ld. Paul E. Stepansky: In Freud’s Shadow. Adler in Context. London – New York, Routledge, 1983.
  5. Bresztovszky Ede [ky]: Marxizmus és individuálpszchológia. In: Népszava, 1927. október 1., 5. o.
  6. Erwin Wexberg: Az ideges gyermek. Az idegesség megelőzésének és gyógyításának vezérfonala szülők és nevelők részére [1926]. Ford. Takács Mária. Budapest, k. n., 1930.
  7. Politikatörténeti Intézet, 658. 13/155.
  8. A Népszava állandó rovatába rendszeresen hírt adott a műsoron lévő munkáselőadásokról, ezek között megtalálhatók Braun Totem és tabu, Mai primitív emberek, A társadalom kialakulása és Az amebától a majomemberig című előadásai is; vö. Népszava, 1925. december 6., 18. o. és 1925 december 16., 14. o.
  9. Braun Soma: A primitív kultúra. Budapest, Népszava-Könyvkereskedés, 1924, 6. o.
  10. Uo.
  11. Braun Soma: Társadalomlélektan. Budapest, Klimos Jenő, 1935, 224–225 o.
  12. Vö. uo.

További olvasnivalók

Tömeg 1920/2020

K. Horváth Zsolt: A gyermek, a hisztérikus nő és a despota. Turnowksy Sándor nézetei a tömegről

„Ami Turnowsky beállítódásában előremutató, az a tömeg felfogásának pozitív értékelése, amely minden bizonnyal a két háború közötti munkásmozgalmi tapasztalatokból, valamint a munkások között elvégzett szociográfiai kutatásaiból táplálkozik. Azonban empirikus vizsgálatait nem köti össze társadalomkritikai tevékenységével…” (K. Horváth Zsolt írása)

Elolvasom »
Tömeg 1920/2020

Teller Katalin: „Úgy találtuk, a tömeg sem nem rossz, sem nem jó.” Dékány István Társadalomalkotó erők című monográfiájának tömegképe

„Dékány számára döntő, hogy Le Bon vagy Sighele „misztifikáló, sőt csaknem gyanússá tevő” a tömeg destruktív hajlamairól spekuláló megközelítéseit elvetve mutasson rá a szervezetlen és szervezett tömegek és csoportosulások közti hasonlóságokra és eltérésekre annak érdekében, hogy átfogó képet nyújtson a társadalomban érvényesülő különböző szerveződési szintekről és módozatokról.” (Teller Katalin írása)

Elolvasom »