A szerzők két történeti periódusra – az 1920-as évekre és a jelenre – összpontosítva vizsgálják a tömegábrázolást különböző magyar nyelvű szépirodalmi alkotásokban, azzal a szándékkal, hogy megállapítsák, milyen jelentések, asszociációk és attribútumok kapcsolódnak a tömeg fogalmához az egyes időszakokban.
„Mind a Károlyi-forradalom, mind a kommunista hatalomátvétel leírásánál nyomatékos például, hogy maga az elbeszélő is ott volt az események forgatagában az utcákon, és a tömeggel együtt élte át a történéseket. Ugyanakkor rendre arra is nagy hangsúly kerül, hogy ő maga – a többiekkel ellentétben – a kezdetektől reflexív és kritikus módon viszonyult az eseményekhez.” (Keresztury Dorka írása)
„Az ünnep tetőpontján az embertömeg egyetlen kollektív testté olvad össze, a közösség tagjainak szinkronizálódása pedig az együttes mozgás és ének közvetítésével történik meg.” (Keresztury Dorka írása)
Copyright 2021. ELTE BTK esztétika tanszék