Színházi tömegek az 1920-as években
A négy különböző szövegfajtát felölelő válogatás a korabeli tömegmetaforizációk négy paradigmatikus esetét veszi számba és kommentálja.
2022.10.25.
Close
A négy különböző szövegfajtát felölelő válogatás a korabeli tömegmetaforizációk négy paradigmatikus esetét veszi számba és kommentálja.
“Az Est című bulvárlapban névtelen olvasói levélként megjelentett tárca, amely a Danton című színdarabban alkalmazott statiszták egyikének tapasztalatait foglalja össze nem kevés iróniával-öniróniával, nemcsak a színpadi tömegrendezés írásban rendkívül ritkán rögzített kulisszatitkaiba enged betekintést, hanem – a darabot kísérő kritikákkal kiegészítve – lehetővé teszi, hogy a forradalmi tömeghez kapcsolódó, kortörténetileg meghatározott jelentéstulajdonításokra is következtessünk. ” (Teller Katalin kommentárja)
“A főszereplő a közönségből három személyre fókuszál, velük példázva a tömeg általános viselkedését. Közös tevékenységük a „falás”, amely a fejezetben az élet élvezetének metaforájaként értelmezhető. ” (Kenderesy Anna kommentárja)
“A huszadik századi európai színházelméletben a közönség szerepét és jelentőségét vizsgáló Erika Fischer-Lichte azt mutatja be, hogy a század elejétől kezdődően meghatározó változás ment végbe a színházi kommunikáció szerkezetével kapcsolatban. ” (Kenderesy Anna kommentárja)
“A színházi tömeghez társított képzetek szempontjából Barta Sándor Pánik a városban című novellája több szempontból is releváns belátásokkal szolgál: az állat- és növénytani fogalmakban gyökerező retorikai képek és fogások mellett a pánikreakció és az akaratlanul szított forradalmi hangulat metszéspontjai kapcsán, valamint a tömeg nemének és a nők státuszának tekintetében is olyan kérdéseket vet fel a kispróza, amelyek nemcsak Barta életművét, de a két világháború közti tömegábrázolásokat illetően is továbbgondolásra érdemesek.” (Teller Katalin kommentárja)
Copyright 2021. ELTE BTK esztétika tanszék