loader image

fenomenológia

András Tamara: A vad és a vadász dialektikája. Közelítések az Aktaión-mítoszhoz Sartre fenomenológiai ontológiája mentén

„Az elsajátítás az én és a nem-én szintéziseként feloldja az azzá-válva-birtokba-venni feszültségét, amennyiben az alany anélkül teszi magáévá a tárgyat, hogy azzá válna; nem ő asszimilálódik a tárgyban, hanem ő asszimilálja magába a tárgyat. Sartre állítása szerint a megismerés az elsajátítás olyan aktusa, melynek révén a megismerő az ismeretlenbe hatolva hatalomra tesz szert azzal szemben; a látás általi megismerés során a látványt leleplező, annak titkát feltáró tekintet erőszakot tesz a látotton és beszennyezi azt.” (András Tamara írása)

Elolvasom »

Földvári Ármin: Az Időtlenség stratégiái II.

„(…) tulajdonképpen az érzéki szinten belüli oszcilláció újra visszacsempészi a vibrálást és az átmeneteket az időtlenség tapasztalatába. Ha a zenei anyag ellenállását egy tudatos kompozíciós stratégia eredményeképpen a zeneszerző el is tudja nyomni, a tudat önaffektív jellege olyan „csomókat” és interferenciákat hoz létre, amik újra mozgásba hozzák az adaptáció és az az alól kibúvó tárgyiság dialektikáját, ismételten aesthesist szülve.” (Földvári Ármin írása)

Elolvasom »

Földvári Ármin: Az Időtlenség stratégiái I.

Az Időtlenség élményét írásomban nem úgy tárgyalom, mint egyfajta határtapasztalatot, ami a tudat valamelyik távoli „szélén” jelöli annak képességbeli korlátait, úgy hatva ránk, mint amikor egyes jelenségek, „melyek a fenséges tapasztalatát előidézik, nagyságuk (matematikai fenséges) és erejük (dinamikai fenséges) tekintetében korlátlanok, vagyis […] elképzelhetetlenek ”, hanem úgy, mint ami az észlelés alapstruktúrájából adódik, így atipikus mivoltában is alkalmas arra, hogy elemzésén keresztül a Tengelyi által „normálfenoméneknek” nevezett jelenségekre vonatkozó megállapításokat tehessünk. (Földvári Ármin írása)

Elolvasom »