„Az egyre olcsóbb formában is hozzáférhető képrögzítő eszközök, majd a digitális fényképezőgépek megjelenése nagy mértékben demokratizálták a fényképezés élményét, lehetőséget nyitottak arra, hogy az amatőr fotózás elterjedhessen és tömegessé válhasson. Mindez nem csak a gyorsaságot és kényelmet hozta magával, hanem a fényképezésben rejlő tudatosság csökkenését is.” (Jakó Barbara írása)
„(…) tulajdonképpen az érzéki szinten belüli oszcilláció újra visszacsempészi a vibrálást és az átmeneteket az időtlenség tapasztalatába. Ha a zenei anyag ellenállását egy tudatos kompozíciós stratégia eredményeképpen a zeneszerző el is tudja nyomni, a tudat önaffektív jellege olyan „csomókat” és interferenciákat hoz létre, amik újra mozgásba hozzák az adaptáció és az az alól kibúvó tárgyiság dialektikáját, ismételten aesthesist szülve.” (Földvári Ármin írása)
Az Időtlenség élményét írásomban nem úgy tárgyalom, mint egyfajta határtapasztalatot, ami a tudat valamelyik távoli „szélén” jelöli annak képességbeli korlátait, úgy hatva ránk, mint amikor egyes jelenségek, „melyek a fenséges tapasztalatát előidézik, nagyságuk (matematikai fenséges) és erejük (dinamikai fenséges) tekintetében korlátlanok, vagyis […] elképzelhetetlenek ”, hanem úgy, mint ami az észlelés alapstruktúrájából adódik, így atipikus mivoltában is alkalmas arra, hogy elemzésén keresztül a Tengelyi által „normálfenoméneknek” nevezett jelenségekre vonatkozó megállapításokat tehessünk. (Földvári Ármin írása)
Copyright 2021. ELTE BTK esztétika tanszék