A mozi utáni filmről és moziról szóló diszkurzus gyökerei az ezredforduló környékéig nyúlnak vissza, ám maga a post-cinema kifejezés először Steven Shaviro Post Cinematic Affect (2010) című könyve kapcsán robbant be a köztudatba. A kifejezés ezután rendre elkezdett felbukkanni különféle angolnyelvű szakfolyóiratok cikkeiben, az évtized végére pedig használatának diskurzussá sűrűsödéséről lehet beszélni, amennyiben olyan tanulmánykötetek mint Shane Denson és Julia Leyda Post-Cinema: Theorizing 21st-Century Film (2016) és José Moure és Dominique Chateau Post-cinema: Cinema in the Post-art Era (2020) megpróbálják áttekinteni a mozi utáni korszakban felvetődő problémák körét, és az ezzel kapcsolatos elméleti pozíciókat.
YouTube-videós hivatkozások az előadásban:
Két kiragadott példa a klasszikus filmes szabályrendszer, a tér-idő ábrázolás realisztikus konvenció rendszerének megbontására az ezredforduló után:
• Paranormal Activity 2 | OFFICIAL trai…
Tillman József gondolatai a MOME média design videóján a kortárs digitális médiakultúra és a cirkuláció rendszeralkotó problémájáról (amikor a hangfelvétel legvégén Tillmanra hivatkozom, akkor Tillman Józsefre és erre a videóra hivatkozom):
Vinzenz Hediger szerint két stratégia létezik az audiovizuális kultúrában a globális piacon való áttörésre:
– minden kultúrális specifikum eltüntetése: • Billie Eilish – when the party’s over…
– vagy a nemzeti, vallási, helyi, lokális jellegzetességek kihangsúlyozása: • M.I.A. – Bad Girls
(vö. Malte Hagener, Vinzenz Hediger, Alena Strohmaier: Introduction. Like Water. On the Re-Configurations of the Cinema in the Age of Digital Networks in uö.: The State of Post-Cinema. Tracing the Moving Image in the Age of Digital Dissemination. Macmillan: Palgrave, 2016.)
