Romeo Castellucci

**Vincze Gabriella: Az emberi nyelven túl – Socìetas Raffaello Sanzio Tragedia Endogonidia: #02 Avignon című előadás elemzése**

“Az előadássorozat a kortárs tragédia értelmezési lehetőségeit és határait tematizálja újító színházi formanyelvvel, eszközrendszerrel. Ahogy Deres Kornélia a Képkalapács című könyvében fogalmaz: „az egyéni hősök organikus, spórikus rendszerbe rendeződve mutatnak rá a vég nélküli osztódás, az arcnélküliség, a halhatatlanság tragédiájára.” Jelen dolgozatomban a második, a(z) #02 Avignon című részt fogom elemezni […].”(Vincze Gabriella írása)

Elolvasom »

2019.03.11.

**Kasza Nikoletta: A gyermek „újjászületése”, avagy gyermekábrázolás Castellucci Tragedia Endogonidia című tragédia-sorozatában**

“Véleményem szerint Castellucci ezen rendezéseiben elsősorban a gyermek az összekötő kapocs a tragédia materiális és transzcendens dimenziói között. Angyalszerű közvetítő, aki a tragédia alapjául szolgáló földi ̶ általában sötétebb, hidegebb színekkel és képekkel vizualizált ̶ világban közvetve vagy közvetlenül az anyához köthető kontextusban jelenik meg, majd a születés témaköre kapcsolja össze a természetfeletti oldallal, amely a halállal tud a legteljesebben kibontakozni.” (Kasza Nikoletta írása)

Elolvasom »

2019.03.08.

**Csikós Luca: Castellucci színháza – Az ember gépjellege, valamint áldozati rituálék az Avignon és a Bergen című epizódokban**

“A gyermek-jelenlét a színpadon kiszámíthatatlan, megtervezhetetlen, ahogyan az állat-jelenlét is, melyeket szintén használ előadásaiban. A Bergen című epizód például egy élő kos színpadi jelenlétével kezdődik. Az állati, valamint a gyermeki jelenlét rizikókat rejt, nagy fokú spontaneitást igényel. Castellucci azért szeret velük dolgozni, mert úgy gondolja, hogy az állatokat nem jellemzi a hibázástól való félelem, így nem tudnak olyan erőltetettek, műviek lenni, mint a színészek.” (Csikós Luca írása)

Elolvasom »

2019.03.04.