Márton László

„A regény leggyakrabban a bölcsesség istennőjeként hivatkozik Minervára, így kézenfekvő Minervát a bölcsesség szimbólumaként értelmezni. Több kritika is ezen az értelmezési úton indul el, például Margócsy István és Szigeti Kovács Viktor írásai. Szigeti Kovács arra is felívja a figyelmet, hogy a vakok intézetével kapcsolatban, amely előtt Minerva olajfája van, felmerül a vakság mint a különleges tudással rendelkezés külső jele. A regény vége felé már Minerva teljes egészében a bölcsességgel van azonosítva. Hingenau báró például úgy gondolja, hogy Johann B.-nek köszönhetően, akinek agyában Minerva lakozott, a bölcsesség az ő tartományába költözött.” (Antal Klára írása)