
Theodor W. Adorno: Kizsarolt megbékélés. Lukács György A félreértett realizmus című művéhez
„A kritikai és szocialista realizmushoz hasonló, fentről lefelé operáló, alárendelő gesztust Lukács – minden ellentétesen hangzó dinamikus bizonygatás dacára – továbbra is osztotta a kultúra őreivel. A Hegel esztétikájában a kanti formalizmussal szemben gyakorolt kritika arra az állításra egyszerűsödik le, hogy a modern művészetben a stílus, a forma, az ábrázolásmód mértéktelenül túlértékelt…” (Az ELTE Esztétika Tanszék hallgatóinak fordítása)